Az „Omnium in mentem” kezdetű motu proprioval, melyet 2009. december közepén hoztak nyilvánosságra, XVI. Benedek pápa kis változást vezetett be a katolikus házasság-jogban. Eszerint az Egyház visszatér az 1917-es régi egyházjog gyakorlatához, mely a hitehagyott katolikusokat nem menti fel a házasságkötés formális kötelezettsége alól. Ugyanis az 1983-as kódex szerint azoknak a katolikusoknak, akik egy formális aktussal kiléptek a katolikus Egyházból, nem volt kötelező a katolikus házasságkötési forma megtartása, vagyis érvényesen köthettek házasságot a világi hatóság vagy egy nem-katolikus vallás képviselője előtt is. Ez azonban sokszor problémákhoz és jogi bizonytalansághoz vezetett. Az Egyház számára akkor válik érdekessé ez a probléma, ha egy hitehagyott később visszatér az Egyházba. A most meghozott új (régi) szabály szerint egy kilépett – és megfelelő diszpenzációval nem rendelkező – katolikus házassága automatikusan érvénytelen. Ha visszatér az Egyházba, akkor ezt a házasságot természetesen rendezni lehet egyházilag, ha az érvényes házasságkötés feltételei megvannak. Az új szabályozás 2010. márciusában lép életbe. Továbbra sem világos azonban, hogyan kell a német egyházi adórendszerből való kilépést értelmezni. A Vatikán 2006-ban kijelentette, hogy az anyakönyvi hivatal előtti nyilatkozat az egyházból való kilépésről, hogy az illetőnek ne kelljen egyházi adót fizetnie (melyet az állami adóhivatal automatikusan levon a béréből), nem elégséges ahhoz, hogy valaki hitehagyottnak számítson. Ehhez a katolikus Egyháztól és hitétől való elfordulását egy egyházi képviselő előtt kell kijelentenie. A német püspökök azonban – mint több más kérdésben – a Vatikán utasításával szembeszegülve, a világi hatóság előtti kilépést továbbra is valódi kilépésként kezelik. 2011. január 25.