Hildesheim/Németország „Józanul és dísz nélkül” – áll Hildesheim egyházmegye közleményében. Ennek jegyében építették át többhónapos munkával a papszeminárium templomát. Az illetékesek szerint a templom most „egyszerűsége által” nyűgözi le az embereket. Magyarul: a templom most egy csupasz, fehérre meszelt terem alaktalan lámpákkal – nézzék meg maguk a zsinatutáni templomépítészet eme remekművét: Az egyházmegye honlapján a bemutatás így folytatódik: „Itt nincs hierarchia a szent tér és a nézőtér között.” Majd Dr. Egbert Ballhorn, az egyházmegye lelkipásztori továbbképzés és tanácsadás osztályának „bibliai teológia” referense így folytatja: „Itt csak együtt ünnepelni tudok, visszahúzódni nem.” Ez kicsit különös megállapítás: A régi templomokban ugyan mit csináltak? Talán elbújtak egy kis tereferére a szomszéddal a gyóntatószékben? És mit jelent egy templommal kapcsolatban ez a szó: „nézőtér”? Úgy látszik a modern liturgia egyfajta rendezvény, melyen a nézők azt figyelik, a pasztorál-referensnőnek most éppen mi új jutott eszébe, hogy a modern teológia axiómáját, „Jézus mindannyiunkat szeret” még hatásosabban fejezhesse ki. Az átépítés 495 ezer euróba került. Kérem, Dr. Egbert úr, ne haragudjon, de nomen est omen – az új templom láttán valahogyan kiforgatva, tönkrejavítva érzi magát az ember … [Ballhorn, azaz a referens családi nevének jelentése: kiforgatni, nyakatekertté tenni.] 2011. március 1.