A japán lakosság szenvtelen reakciója az országukat ért katasztrófában világossá teszi a kelet-ázsiai buddhizmus és a keresztény hit közötti különbséget. Ezt a véleményt képviseli Robert Spaemann katolikus filozófus a „Die Zeit” lapban megjelent „Christ und Welt” (Keresztény és világ) című cikkében. A japánok a legszörnyűbb helyzetekben is higgadt nyugalmat és szenvtelenséget mutatnak, ami a keresztényekből és nem-japánokból csak csodát válthat ki. Mégis, a keresztényeknek a nem-keresztény japánokkal szemben van egy nagy előnyük: nevezetesen Istenbe vetett bizodalmuk. Spaemann: „Ez inkább előremutató, mint a szenvtelen kitartás. A keresztények a legrosszabb dolgokat is képesek Istenbe vetett hitükkel nem csak rezignáltan, hanem bizalommal elviselni.” A filozófus véleménye szerint a természeti katasztrófák növekvő számát a bibliai végidő jeleként lehet értékelni: „Ha események, mint a földrengések és áradások gyakoribbak lesznek, akkor okunk van arra, hogy ezeket jelként fogjuk fel.” Tévedés azt képzelni, hogy a tudományos fejlődés állandóan növekszik, és a tudás és a technikai lehetőségek folyton sokasodnak. Ebből teljesen hibásan „természetszerűleg azt következtetik, hogy civilizációnk örökké fog tartani”. „Holott erre a feltételezésre a legkisebb okunk sincs. Eddig még minden civilizáció elpusztult. És nagyon valószínű, hogy a mienkkel is ugyanez fog történni.” A Biblia azt tanítja, hogy az idők végezetén nem Isten birodalma áll, hanem előbb az Antikrisztus uralma jön. Máté Evangéliumában az idők végezetéről szóló fejezetben a tenger zúgásáról és a föld megrendüléséről olvashatunk. 2011. március 25.