Szigorúan véve a protestánsoknak le kellene mondaniuk a „reformáció” 500. évfordulójának ünnepségeit, ha az itt következő adatokat a tömegmédia ismertetné és elterjesztené. Hiszen ezek kiválóan alkalmasak arra, hogy világméretű felháborodást okozzanak.
A zsidók Jézus halálában való kollektív bűnösségének kérdéséről van szó. A pápa, ezt állítják legújabb könyvének megjelenése óta, végre elvetette ezt, egészen a „Nagy Zsinat” és annak „Nostra aetate” kezdetű dokumentuma szellemében. Csak a Pius-papok nem csatlakoznak ehhez a felfogáshoz, de hát ők közismerten antiszemiták, és a kiközösítésük feloldásával a pápa nagy hibát követett el. Ezt állítja például Alan Posener, hitvalló ateista újságíró a Welt online március 16-i kiadásában.
Az igazság azonban egészen másképp néz ki. Valójában a katolikus Egyház soha nem tanított bármiféle kollektív bűnösséget! A pápa ezek szerint valami olyan jelentett ki, ami mindig is az Egyház tanításának része volt!
A kollektív bűnösség valamint az antiszemitizmus – nemcsak Németországban – kitalálója és úttörője senki más, mint Luther Márton! Ez a tény annyira súlyos és messzire ható, hogy a nyilvánosságnak tudomást kell szerezni róla. Luther zsidóellenes kijelentései az 1543-ban Jénában „A zsidókról és hazugságaikról” címmel megjelent uszító röpiratában érik el csúcspontjukat.
Ez az írás döntően megalapozta Németországban az antiszemitizmust. Bár Luther előtt is voltak olykor fanatikusok, akik a zsidók ellen lázítottak, de ezek elszigetelt jelenségek maradtak. Egy bizonyos cisztercita barát, Radulf nevezetű, például a keresztes-háborúk idején lázította fel az egyszerű lakosságot, hogy megöljék a zsidókat. De az Egyház az ilyen őrült prédikátorokat mindig azonnal megrendszabályozta és elítélte, és megpróbálta káros működésüket megakadályozni.
Clairvaux Szent Bernát a szükséges határozottsággal lépett fel Radulf ellen: „Radulf prédikációja nem Istentől származik, hanem az ördögtől. .. Három vádat emelek e szégyentelen ember ellen. Jogcím nélkül vetemedik arra, hogy prédikáló hivatalt viseljen, ellenszegül a püspöki tekintélynek, és végezetül jónak nevezi a gyilkosságot. Se az angyalok, se az apostolok nem helyeselték a zsidók meggyilkolását. Az Egyház imádkozik a megtérésükért, és bizonyossággal hiszi, hogy az idők végezetén egész Izrael megmenekül.”
Mi volt az Egyház hivatalos tanítása Luther előtt a kollektív bűnösség témájában? Az egész középkor legnagyobb katolikus teológusa, Aquinói Szent Tamás nem tud semmilyen kollektív bűnösségről. A Summa theologica szerint nem szabad a zsidó népet pausál elítélni (Summa theologica III q 47 a 5 u. 6): „Apud Iudaeos quidam erant maiores, et quidam minores. Maiores quidem, qui eorum principes dicebantur, cognoverunt eum esse Christum promissum in lege [...] Minores vero, idest populares, qui mysteria Scripturae non noverant, non plene cognoverunt ipsum esse nec Christum nec Filium Dei: licet aliqui eorum etiam in eum crediderint.“
Tehát Szent Tamás különbséget tesz a „maiores”, a nép vezetői, vagy ahogy Benedek pápa a könyvében nevezi, a templom-arisztokrácia, és a „minores”, az egyszerű, hívő nép között, amely Krisztust vagy nem ismerte fel, vagy amelyet az arisztokrácia félrevezetett. „Egyesek”, írja tovább Tamás, „hittek benne”. – Vagyis nyoma sincs a zsidók pausál elítélésének.
Vagyis ez azt jelenti, hogy félezer évvel a „Nagy Zsinat” és az új pápa-könyv előtt a középkori teológiának már világosan differenciált képe volt erről a kérdésről is!
Tehát se a pápa, se a „Nagy Zsinat” nem mond semmi újat ebben! Egyszerűen csak az egyházellenes felvilágosítóknak permanens hazugsága az az állítás, hogy korábban minden teológus buta és fanatikus volt, és csak a „Nagy Zsinat”-nak köszönhetően jutott az Egyház arra a szellemi magaslatra, hogy képes a dolgokat differenciáltan kezelni.
Ezzel szemben Luther fentebb említett írásával elkezdte az egész zsidó népet, mindenfajta megkülönböztetés nélkül, ördögnek kikiáltani, és ezt a nézetet az egész világon elterjeszteni, hasonlóan a többi pausál-ítéletéhez (pápaságról, Egyházról).
Részletek Luther a „A zsidókról és hazugságaikról” című röpiratából:
Ilyen kétségbeesett, gonoszsággal, méreggel átitatott, ördögi dolog ez a zsidókkal, akik 1400 év óta a mi csapásunk, dögvészünk és minden szerencsétlenségünk, és még most is az. Summa, igazi ördögökkel állunk szemben. Bennük nincs emberi szív, velünk, pogányokkal szemben. Ilyeneket tanulnak iskoláik ördögtanáraitól.
Először: zsinagógáikat és iskoláikat fel kell gyújtani, és ha azok nem akarnak égni, akkor földdel be kell borítani, hogy senki fia soha többet örökre egyetlen követ vagy salakot ne láthasson belőle. És ezt kell tenni Urunk és a kereszténység dicsőségére, hogy Isten lássa, hogy mi keresztények vagyunk.
Másodszor, össze kell dönteni és el kell pusztítani a házaikat. Mert azokban ugyanazt csinálják, amit az iskoláikban. Ezért egy tető alá vagy istállóba kell tenni őket.
Harmadszor, el kell venni tőlük az imakönyveiket.
Negyedszer, rabbijaiknak fejvesztés terhe mellett meg kell tiltani, hogy taníthassanak.
Ötödször, a zsidóknak meg kell tiltani, hogy az utcákat használják. Mert semmi dolguk kint, se nem urak, se nem hivatalnokok, se nem kereskedők vagy ehhez hasonlók. Maradjanak otthon.
Hatodszor, el kell venni tőlük minden pénzt és ezüst és arany ékszert, és ezeket el kell zárni. Ez azért van, mert mindent, amijük van, tőlünk lopták el vagy uzsorával tőlünk szerezték.
Hetedszer, minden fiatal zsidó férfinak és nőnek cséphadarót, baltát, kapát, lapátot, rokkát, orsót kell adni a kezébe, és hagyni, hogy kenyerüket orruk verítékével keressék meg. A lusta csontjukat ki kell verni a hátukból.
Összegezve: kedves hercegek és urak, akik között zsidók élnek, és akiknek ezért az én tanácsom nem tetszik, adjatok ennél jobbat, hogy ti és mi mindnyájan megszabaduljunk a zsidók tűrhetetlen, ördögi terhétől.
És egy idézet Luther híres Asztali beszédeiből:
Amikor egy zsidót keresztelek, az Elba hídjához szeretném vezetni, és a nyakába egy követ kötni, és lelökni, és azt mondani: Megkeresztellek téged Ábrahám nevében (Nr. 1795.)
És ez csak néhány kiragadott részlet Luther pamfletjeiből!
Hogy Luther antiszemita írásainak rendkívüli hatását megértsük, át kell tekintenünk, hogyan ítélték meg mások ezen írásokat:
Karl Jaspers a háború után a német parlamentben ezt mondta: „Amit Hitler tett, azt mind Luther ajánlotta, a gázkamrákban való direkt gyilkoláson kívül.”
Julius Streicher a Nürnbergi per alatt, kihallgatásakor kifejezetten Lutherre hivatkozott.
Martin Brecht egyháztörténész így nyilatkozott: „Luther fatális módon így lett az antiszemitizmus protestáns egyházatyja.”
A Luther által megalapított antiszemitizmus felfoghatatlan őrülete Hitler eme idézetében éri el csúcspontját: „Luther nagy ember volt, egy óriás. Egy lökéssel áttörte a homályt, és úgy látta a zsidókat, ahogy mi csak ma kezdjük őket látni.”
Az evangélikus tartományi püspök, Martin Sasse Eisenach-ból „Luther Márton és a zsidók – El velük” című 1938-ban megjelent írásában ezeket idézi Luthertől: „Ezért, ahol csak egy igazi zsidót látsz, jó lelkiismerettel keresztet vethetsz, és szabadon és biztosan mondhatod: itt egy valóságos ördög megy. – A zsidók fiatal ördögök, a pokolra ítélve.”
És ugyanennek a könyvnek előszavában ezt írta: „1938. november 10-én, Luther születésnapján, Németországban égnek a zsinagógák. A német nép az új Németországban örökre megtöri a zsidók gazdasági hatalmát, és ezzel a vezér istenáldotta harca népünk teljes felszabadításáért megkoronázódik. Ebben az órában annak a férfinak a hangját kell hallgatni, aki német prófétaként a 16. században egykor mint a zsidók barátja kezdte, de lelkiismeretétől hajtva, a tapasztalatok és a valóságtól hajtva, korának legnagyobb antiszemitájává vált, népének intője a zsidókkal szemben.”
Valaki egyszer azt mondta, hogyha Händel csak a Messiást írta volna, akkor halhatatlan dicsőséget és örök emlékezetet érdemelt volna. Luthernál ezt a mondatot fordítva kell érteni. Írása olyan borzalmas, hogy egyedül ennek elégnek kellene lennie, hogy annak a férfinak az emlékét, aki ezt megfogalmazta, örökre kiirtsa.
Mi lesz a Luther-évtizedből (2007-2017), ha kitudódik, hogy ez a férfi a 3. birodalom zsidógyűlöletének egyik ideológiai felelőse?
Hogy lássák, a protestáns viselkedés milyen nagymértékben volt előkészítője a nemzetiszocializmusnak, bemutatunk két képet. Az első a katolikus lakosság számarányát, a második a nemzetiszocialista párt választóinak arányát mutatja a háború előtti Németországban. A nem-egyezés megdöbbentő!
szerk. megj.: 1. A cikk írója nagyon naiv, amikor azt hiszi, hogy a médiát érdekli az igazság. A média, amely erre a szóra: „zsidó-üldözés” elvileg azonnal ugrik, most semmit nem fog tenni. Ha ugyanis egy neki tetsző társaság zsidózik, akkor az számára nem téma, Csak akkor kezd el kiabálni, ha a hithű katolikusokat, vagy valami más vele szemben álló csoportot lehet kompromittálni ezzel. Luther, a protestantizmus, akármit csinál, nem ellensége a médiának, hiszen ő szülte ezt a mai világot és benne a médiát.
2. Bár én is csak e cikk kapcsán hallottam Luther fenti írásáról, azt eddigi életem folyamán megtapasztaltam, hogy a protestánsok azok, akik a zsidókat fanatikusan gyűlölik. (Még azután is, hogy papíron katolizáltak.) A zsidógyűlölet, egyáltalán, mint minden gyűlölet tipikusan protestáns szellemiség. A katolikusok nem gyűlölnek, és még az a katolikus sem fordít energiát arra, hogy gyűlölje, üldözze a zsidókat, aki egyébként nem rajong értük.
Feltéve: 2011. március 27.