A torinói Lindau kiadó 2010-ben kiadta az olasz egyetemi professzor Roberto de Mattei könyvét, melynek ez a címe: Il Concilio Vaticano I. Una storia mai scritta (A II. Vatikáni Zsinat. Egy soha meg nem írt történet). A könyvben a szerző világosan elítéli az 1962-ben kezdődött gyűlést. A szerző könyvében a brazil gondolkodó, Plinio Correa „Forradalom és ellenforradalom” című művére utal, aki már 1959-ben a társadalom elkeresztényesedéséről írt. „Plinio Correa de Oliveira nem egy teológus, hanem egy laikus, filozófus, történész és gyakorlatias ember szemszögéből ítélkezett. Nem a zsinati dokumentumok teológiai tartalmára, hanem a tények valóságára és azok történelmi következményeire támasztotta vádját »a II. Vatikáni Zsinatnak a kommunizmussal szembeni titkos, meglepő és ijesztő, tragikus-apokaliptikus hallgatása« miatt.” „Ez a zsinat – írta – pasztorális és nem dogmatikus akart lenni. Valóban nem volt dogmatikai jelentősége. Ezen kívül a kommunizmus elítélésének elmulasztásával egyenesen ő lett a történelem leginkább »lelkipásztortalan« zsinata. … Hallgatása a farkasoknak minden szabadságot meghagyott. Ezen zsinat munkáját se a történelemben, se az élet könyvében nem lehet lelkipásztorinak nevezni.” „Kemény dolog kimondani, de a tények nyilvánvalósága ebben az értelemben a II. Vatikáni Zsinatot az egyháztörténelem egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb csapásának mutatja. A zsinat által »Sátán füstje« elképzelhetetlen méretekben nyomult be az Egyházba, mely a gázok könyörtelen terjeszkedési erejével minden nappal nagyobb területet foglal el. Megszámlálhatatlanul sok lélek megbotránkozására Krisztus misztikus teste kísérteties folyamatba lépett, melyet önpusztítónak lehet nevezni.” A fotón a püspökök bevonulása látható a Szent Péter bazilikába a II. Vatikáni Zsinat kezdetén, 1962. október 11-én. Feltéve: 2011. január 14.