A pap a szentmisében azért – is – imádkozik, hogy Isten szabadítson meg bennünket a zűrzavartól, az összekavarodástól és a bűntől. Hogy a keresztények a bűntől megóvottak akarnak maradni, mindenki számára érthető, de mit jelent a „zűrzavar”, melyről itt szó van? Miért imádkozik a pap a bűntől való megszabadulással egyidőben a zavarodottságtól való megszabadulásért is? Talán összefügg ez a kettő, és ha igen, hogyan? Ugyanaz a zűrzavar, mint a tévedés, és ha nem, akkor micsoda? Haladjunk lépésről lépésre a megválaszolásban: Görögül az ördög „diabolous”; lefordítva, aki „összevissza dob”, az „összezavaró”. Ha az „összezavarás” az ördög lényének egyik fontos jellemzője, akkor rögtön meg lehet érteni, hogy „a hazugság atyja”, miként Jézus az ördögöt nevezi (Jn 8,44), egyúttal a nagy „összezavaró”, akinek összezavarásai mindig bűnhöz is vezetnek. Az ördögi összezavarás tárgya, mely ellen az Egyház imája irányul, az összezavarodott, kusza isten-képek, emberképek, világnézetek és értékrendek. Az ezekben levő káosz következményeként kezdenek el az emberek bűnöket elkövetni, saját magukat nem becsülni többé, a teremtést többé nem érteni, Istentől elsősorban csak félni, és a jót rossznak, a rosszat pedig jónak nevezni. Hogyan különbözik a zűrzavar a tévedéstől? Úgy, ahogy a pók hálójába kerülés a kutyaharapástól! Valóban, tévedés és káosz között a határok elmosódottak, hiszen minden zűrzavar egyben tévedés is, és minden tévedés hajlik a káoszra. A különbség valószínűleg ez: Egy józan, értelmes ember követhet el tévedést. Ezzel szemben a zűrzavar a tévedés és az értelemről, a józanságról, a józan paraszti észről való lemondás összevegyüléséből keletkezik. Ezért lehet olyan nehezen hozzáférni, ezért ugyanolyan kevéssé feloldható, mint az előítélet, mellyé gyakorta kikristályosodik: egész egyszerűen a zűrzavar immúnis minden értelmes érvvel szemben. Egyszóval: a zűrzavar hasonló a mámorhoz. Mikor annak idején megpróbáltam a laikusok mozgalmának [„Wir sind Kirche” stb.] kritikai elemzését elvégezni, Groer bíboros így figyelmeztetett: „Én átéltem a náci időt, olyan volt, mint a mámor. Most is ez van, értelemmel semmit nem fogsz tudni ez ellen tenni.”      És XVI. Benedek pápa ezt mondta egyszer: Aki a gyerekeket arra kényszeríti, hogy kuszaságot higgyenek, fogékonnyá teszi őket a manipulációra. Ellenvetés: Ezt nem teszi senki! De igen, aki például a gyerekeknek megpróbálja bebeszélni, hogy minden gyerek szabadon megválaszthatja, hogy fiú akar-e lenni vagy lány, az összezavar, és ezáltal súlyos visszaélést követ el, amiért meg kellene őt büntetni, csakúgy, mint másfajta visszaélésekért. Ugyanez áll a gyermekek mai „politikailag korrekt” és a törvényekben lefektetett korai szexualizálására is! Különösen „embereket-összezavarók” azok az összezavarások, melyeknek sikerült egy politikai ideológia alakját felvenniük. Más zűrzavaroknak sikerül egy tudományág tanrendszerébe beépülnie mint egy élősködőnek a gazdaszervezetbe, és így belülről szétrombolni azt. Példa erre a mágikus „véletlen”-ben mint az állatok, növények és emberek fantasztikus világának a megmagyarázásában való hit. Ráadásul akkor, amikor ezt a „hitet” semmilyen tapasztalat nem támasztja alá, és minden kísérleti vizsgálat alól kivonja magát, tehát a tudományos-kritikus értelem követelményének abszolút nem felel meg! További példák a zűrzavarokra: a rasszizmus és a saját fajnak ezzel összekötött felsőbbrendűségében való hit, a marxista hit az „osztálynélküli társadalomban”, mely a kisajátítás és terror által jön létre. Manapság a valóságot nem csak a technika által igyekeznek megváltoztatni, hanem a fogalmak újra-értelmezésével is! Mintha az emberiség anyag feletti hatalma tetszőlegesen kiterjeszthetővé válna azzal, hogy a szavaknak más jelentést adnak, és a dolgoknak elrabolják a valódi nevét! Ez olyan, mintha egy szegény ország azt képzelné, hogy pénzverő gépekkel egy éjjel alatt gazdag országgá válhat! De tényleg nap lesz a holdból, ha a holdat, hogy ne diszkriminálják, mostantól szintén napnak nevezik? Vagy tényleg okos ember lesz egy butából, ha tiszteletbeli doktorrá avatják? Az efajta összezavarásra, mely ráadásul további összezavarásokat használ eszközként, izgalmas és aktuális példa a mostani család-ellenes és körüli vita. Mivel a marxizmus ideológiai követőinél öröklődött az a dogma, hogy a családokat szét kell zúzni, szívesen összezavarják környezetüket azzal az állítással, hogy nekik csupán „más fogalmuk” van a családról. Körülbelül olyan, ahogy egy befolyásos politikusnő nemrégen megfogalmazta: „Számomra a család minden olyan helyen megvan, ahol az emberek felelősséget viselnek egymásért.” Az efajta összezavarás ostobasága ezen a példán különösen világosan megmutatható. Először is, e szavak „számomra” mint egy tényállás megállapításának bevezetése, egyszerre értelmetlenek és zavarosak, mert azt szuggerálják, hogy egy tény megléte vagy nemléte a beszélő szubjektív lényétől vagy érzésétől függ. Lehet azt mondani, hogy „számomra a mínusz 10 fok még nem hideg”, hiszen az egyik ember jobban viseli a hideget, mint a másik, de azt nem lehet mondani, hogy „számomra mínusz 10 fok van”. Minden gyerek tudja, hogy a hőmérséklet annyi, amennyi, és minden ember számára egy helyen ugyanannyi, akkor is, ha mindenki másmilyennek érzi.      Ha valaki a másokért viselt emberi felelősséget „családnak” nevezi, akkor logikusan egy taxival utazó társaságot is „családnak” kell neveznie, csakúgy, mint egy börtön-kollektívát, egy iskolát, egy korházat és valójában minden nagyvárost is, mert ezeknek is vannak vezetői, akik szintén bizonyos felelősséget viselnek a város lakosaiért, akárhányan is vannak ezek. A fogalmak ezen összezavarásából világosan kitűnik az összezavarók szándéka: Annak elködösítésével, amit a család jelent, és amit az emberiség kezdete óta így neveztek, meg akarják szüntetni a családot, és a társadalmat család-nélküli egyedülálló emberekből álló tömeggé akarják átalakítani. Így már érthető, miért kell a gyerekeket a bölcsőtől a tanulásuk lezárásáig államosítani, a nőket munkára csábítani, és aki kéreti magát, azt kényszeríteni, és mindezek közben úgy tenni, mintha az állam polgárainak tulajdonosa lenne, akiknek ugyan bebeszéli, hogy csak a javukról van szó, de különben szabadok, holott rabszolgahajcsárként kormányozza őket! A történelem bebizonyította, hogy az értelem tagadása katasztrófát jelent az emberiség számára, mégha ez nem is azonnal következik be. Mindezen folyamat a következő sürgető kérdést veti fel: És mi véd az összezavarás ellen, mi segít az embereket immunizálni, milyen lehetőségek vannak, hogy átlássuk őket és megszabaduljunk tőlük? A válasz valójában nagyon egyszerű. Josef Seifert filozófus azt mondja, hogy a lelkiismeret első felhívása így hangzik: „Keresd az igazságot!” Így is ki lehetne fejezni: Szeresd az igazságot, lelked egész erejével ragaszkodjál hozzá, maradj hű hozzá! És a lelkiismeret így folytatja: tedd ezt önkritikusan, alázatosan, tanulásra készen, de készen az ellenállásra és az áldozatra is az igazság kedvéért.      Az igazság eme keresésénél az értelem egyfajta tisztaságáról, önmegtartoztatásáról beszélhetünk. Az érteleméről, mely a hazugság, az alkalmazkodás, egy a saját egonak hízelgő idea csillogásának kísértésétől távol tartja magát. Ha az összezavarodás a józan paraszti ész elvesztésével egyenlő, akkor csak az ehhez való visszatéréssel lehet őt legyőzni. Úgy ahogy a sivatagban való kiszáradáson is csak a sok, sok víz ívása segít! A hit az igazság-szeretet természetes erényére épül. A hit a természetes értelemnek hallatlanul új, pozitív módon tud segíteni, ezáltal olyan fokra tudja emelni, melyet magára hagyatva soha sem érne el. Mert a hit az Egyháznak a zavarodott korszellem által oly gyakran kigúnyolt „egészséges tanítására” utal! (lásd: 2 Tim 4,3) Ez jobban véd és ellenállóbbá tesz, mint a mostani idő minden „meséje”, ahogy Szent Pál és Péter a zűrzavart nevezték. (lásd: 1 Tim 4,7; Tit 4,14,; 2 Pét 1,16) Ahogy az az ember, aki egy ideológiai káosz pókhálójába került, ennek ragacsos fonalaiból saját erejéből aligha képes kiszabadulni, ugyanúgy csak azok maradhatnak ellenállók a világ szellemi zűrzavararaival szemben, akik Péter hajójába menekülnek és a világot, minden ideológiájával és zűrzavarával együtt onnan felülről nézik és látják át. Szent Pál tanításával csak ezt lehet tanácsolni: „Öltsétek fel az Istennek teljes fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készségét viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz – és ide be lehetne toldani: az összezavarás – minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát.” (Ef 6,13-17) Kiegészítés:      1. Williamson püspök mondta, hogy csak a megszentelő kegyelem állapotában levő ember tudja értelmét megőrizni, használni, aszerint cselekedni.      2. Molnár Tamás írta: „Amikor egyszer Karl Kraust – aki a két világháború között hadjáratot folytatott a bécsi liberális burzsoázia orgánuma, a bécsi sajtó romlottsága, vulgaritása és üressége ellen – egyszer azzal vádolták, hogy nyelvi szőrszálhasogatásokba bocsátkozik, miközben a japánok Sanghajt bombázzák, így válaszolt: »Ha minden vessző a megfelelő helyen lenne, Sanghaj nem égne!« Ez természetesen nem frivol kijelentés, hanem a civilizációért való aggodalom lényegének kifejeződése. – Egy kínai császár, amikor megkérdezték, mi lenne az első intézkedése országa megmentése érdekében, így válaszolt: »Először is helyreállítanám a szavak jelentését.«” 2011. február 3.