Mathhias Matussek, a „Spiegel” folyóirat újságírója, a német teológus-professzorok memorandumát „célzott rombolás-hadműveletnek” tartja. Szerinte a valóban szükséges reformok másképpen néznek ki. Mathias Matussek-kel a Tagespost újságírója, Markus Reder készített interjút. (A memorandumról lásd a Fórum bejegyzést.) Kérdés: Matussek úr, „a pápa látogatása előtt teológusok és politikusok a katolikus Egyház ledöntését készítik elő”, ez a mondat volt olvasható a teológus-memorandumhoz Ön által írt és a Spiegel-ben megjelent cikkben. Nem túlzás ez? A memorandumban reformokat követelnek, ledöntésről nincs szó benne. Matussek: Ha a teológusok követeléseit megnézzük, akkor látjuk, hogy ezek a katolikus önértékelés központi magját érintik. A cölibátus a papi hivatalnak lényeges jele. Ezt a pápa többször is kihangsúlyozta. A cölibátus, mint „élet-vallomás”, egyike a protestáns kollégáktól való legfontosabb megkülönböztető jegyeknek. A protestánsoknál a nők felszentelése szintén magától értetődő már, a katolikus Egyházban viszont nem.      A plébánosoknak az egyházközség tagjai általi megválasztása és a zsinati struktúra szintén megtalálható az evangélikus oldalon. És a protestánsoknál jobb ezért a helyzet, mint a katolikusoknál? A legkevésbé sem. Cölibátus, nő-szentelés, demokratikus struktúrák: ezek először csak formaságoknak tűnnek, de a harc elkeseredettsége megmutatja, hogy többről van szó. Valójában azt követelik, hogy a katolikus lényeget töröljék el. Én ezt tudatos pusztító hadműveletnek tartom. Kérdés: Attól fél, hogy a katolikus protestánssá lesz? Matussek: Pontosan. Kérdés: De hát egyre kevesebb pap van és a templomok egyre üresebbek. Miért ne segíthetne a pasztorális problémák megoldásában a „viri probati”? Matussek: A papok és szeminaristák számának valóban sajnálatos csökkenésénél sokkal dramatikusabb a templomba járók számának csökkenése. Ez az igazi probléma. A templomba járás láthatóan érdektelenné vált. Már nem kavar fel senkit. Úgy gondolom, hogy elveszett a komolyság. Ez a probléma. A protestánsoknál még dramatikusabban csökkent a templomba járók száma. Pedig a protestánsoknak vannak házas lelkészei. A hitvesztés problémáját ez láthatóan egyáltalán nem oldja meg. Aki ezen a helyen keresgél, nem veszi figyelembe a valóságot. Kérdés: Ön nem látja úgy, hogy az Egyházban szükség van reformra? Matussek: Nem a memorandumban felvetett kérdésekben. Kérdés: Akkor hol? Matussek: Az Egyháznak nem szabadna a korszellem után futnia. A hit központi kérdéseire kellene koncentrálnia, és sokkal nyitottabban és öntudatosabban kifejteni, hogy miről van szó tulajdonképpen. Kérdés: Mit jelent ez konkrétan? Matussek: Az Egyháznak nagyobb súlyt kellene fektetnie a hithirdetésre, a szentségekre, a lelkiségre és a liturgiára. … A Mária-ájtatosságok, az egyházi év ünnepei, az elmélkedő rózsafüzér, ezeknek mint példamutató funkcióik vannak. Az Egyház feladata a lelkek üdvözítése. Ennek kiemelését én sokkal fontosabbnak tartom, mint szociológus nyelven téziseket gyártani, amit úgyse ért senki. Egy öntudatos katolikus Egyházat kívánok magamnak, ami bátran felmutatja, ami az övé. Kérdés: A hitre, a szentségekre, a liturgiára való koncentrálás: Aki ma ilyesmit követel, annak a fejére olvassák, hogy a hit esztétizálását műveli. Matussek: Ennek semmi köze az esztétizáláshoz. A szertartás hit nélkül üres, de a hit rituálé nélkül alaktalan. Az Eucharisztia-ünnep a hit jelentős „foganatosítása”, mely az egyént is átformálja. Ez sokkal félelmetesebb és meggyőzőbb, mint valamiféle diaképeket a falra vetíteni. A modern nyelvvel nem lehet elérni semmit, ellenkezőleg, elvész a lényeg.      „Akinek van füle a hallásra, hallja meg” (Mk 4,9), mondta Jézus, ez az ő politikája. A katolikus Egyház sansza az, ha katolikus és nem modern, nem alkalmazkodó, protestáns módon rettegő, nehogy valakinek a lábára lépjen a korszellem „fősodrában”. A hitnek vagy az Egyháznak igenis az emberek lábára kell lépnie. Világosnak kell lennie, ezt nem lehet ingyen megkapni. Meg kell erőltetni magát annak, aki meg akarja szerezni. És ez érdekes.      Én úgy gondolom, hogy az emberek szívesen megerőltetik magukat. Olyan időben élünk, mely annyira profanizált, annyira közönséges, annyira triviális, hogy a szentet érdekfeszítőnek érzik – ha komolyan gondolják és tényleg akarják. Különösen a fiatalok nyitottak rá. … Kérdés: A professzorok értelmi munkások, és akkor Ön érzésekről beszél. Matussek: Egyszer bele kelleni nézniük az egyháztörténelembe és Ágostont átolvasni. Meg fognak lepődni, mennyi érzés található ott. A vallást a szívvel is fel kell fogni. A vallás azt jelenti, hogy valami felfoghatatlanról van szó. Ennek a kirekesztéshez van köze. Ezzel szemben a professzorok olyan egyházat faragnak, amely teoretikusan kifogástalan, de mű képződmény, konstrukció csupán.      Ami pedig a memorandumot illeti, az természetesen a felháborodás-szenvedélyből táplálkozik, abból, amit az 1970-es évekből ismerünk, a forradalmárok pózaiból és a Róma-ellenes lázadásokból. A Róma elleni lázadást szereti a média, és olyan olcsó, rettenetesen olcsó. Kérdés: Ön azt írta, hogy a memorandumot „a Szentatya németországi látogatásának előízeként kell értékelni”. Kampányt szimatol? Matussek: Igen, így gondolom. Minden erre utal. Először jönnek a CDU-képviselők, és egy héttel később a teológusok. A Szentatyának csak azt kívánhatom, hogy legyen elég lelkiereje. Legújabb interjú-kötetében a pápa bizonyos körökről beszélt, akik csak arra várnak, hogy ugrásra-kész ellenségeskedéssel rávethessék magukat. Ez a megfogalmazás félelemmel töltött el. Ez az ő szülőhazája. Vannak emberek, akik először Hozsánnát kiabálnak, aztán meg Feszítsd meg-et. Kérdés: Mit vár a pápa szeptemberi németországi látogatásától? Matussek: Csak remélni tudom, hogy itt is, mint Angliában, már a puszta fellépésével meggyőzi az egyház-kritikusokat, és sikerül neki megmagyarázni, hogy a hit hangja mennyire fontos napjainkban. … Manapság minden elcsúszik. Futóhomokon élünk. A talaj inog, semmi sem biztos már dogmatikailag, senki nem tudja igazán, hogy mi fontos és mi nem. Nagy hit-bizonytalanság van, melyet a teológusok kijelentései még növelnek. Az jó, hogy a Szentatya egyszerre egy nagy tudós és egy nagy teológus, aki helyrerakja a dolgokat. Kérdés: Hogyan kellene a püspököknek a teológusok memorandumára reagálniuk? Matussek: A püspökök azzal nyerhetnének a legtöbbet, ha világosan kifejtenék álláspontjukat. Ha félelemből elkezdenek a közvélemény előtt meghajolni és aszerint reformálni, akkor megalkuvók. És a média ezt fogja a legkevésbé tisztelni. A média azokat tiszteli, akik kiállnak meggyőződésük mellett. (szerk. megj.: Szinte felfoghatatlan, hogy úgymond jóakaratú, magukat katolikusnak tartó értelmiségiek hogyan tarthatják „a dolgok tisztázásának és rendberakásának” az Assisi-találkozót, a Korán-csókoló pápa boldoggá avatását, a Luther-év katolikus megünneplését, hogy csak a legutolsó pápai megnyilatkozásokat említsem. Hát mi az, ami hitbeli kavarodást okoz, ha nem ezek? Persze, ha ezeket leírnák, akkor nem jelennének meg sehol a cikkeik, és ők ezt nem vállalják. De ha így van, akkor mitől jobbak, katolikusabbak, mint akik nyíltan nem katolikusok már?) Feltéve: 2011. február 14.