A szakadást – úgy tűnik – már semmi sem állíthatja meg. Éppen most értesültünk róla, hogy a Freiburg-i egyházmegye egyik esperese, Claudius Stoffel, számos pappal és diakónussal közösen, egyházmegyéjük összes plébánosának körlevelet küldött azzal a felszólítással, hogy csatlakozzanak a teológusok legújabb szkizmatikus memorandumához. Levelük szó szerint így hangzik: 2011. február 16. Kedves Barátaink egyházmegyénk papi és diakónusi szolgálatában! 2011. február 3-án, csütörtökön a „Süddeutsche Zeitung” nyilvánosságra hozott egy nyílt levelet, melyet ez idáig 230 német-nyelvű katolikus teológus-professzornő és -professzor írt alá. A levél az „Egyház – 2011: Egy szükséges átalakulás” címet viseli. Az aláírók a február 3-i nyílt levelet érsekünk, Dr. Robert Zöllitsch, a Német Püspöki Konferencia és a ZdK által propagált párbeszéd-kezdeményezésként értelmezzük. Fontosnak tartjuk, hogy papként és diakónusként felsorakozzunk érsekünk és a döntően általa elkezdett párbeszéd-kezdeményezés mögé. A memorandum teljes nyíltsággal sorolja fel azokat a kérdéseket, melyek minden egyházközséget és a katolikus-nők és katolikus-férfiak többségét nagyon gyötrik, és akik ezt a párbeszédet a legnagyobb sóvárgással várják. Mi, aláíró papok és diakónusok, arra szeretnénk mindenkit – Freiburg egyházmegye papjait és diakónusait – meghívni, hogy csatlakozzanak a teológusnők és teológusok felhívásához, és aláírósukkal támogassák egy valóban széleskörű párbeszéd iránti követelést, hogy ezzel az országszerte kezdeményezett párbeszéd gyümölcsözőbb lehessen. A memorandum pontos szövegét csatoljuk e levelünkhöz. Amikor felhívjuk Önöket a professzornők és professzorok levelének az aláírására, akkor ezt abban bízva tesszük, hogy egyházunk ura akkor fogja megmutatni a válságból kivezető utat, ha mi magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy „halljuk, amit a lélek a közösségnek sugall”, és ha nekünk is megvan a bátorságunk a megújuláshoz. Szívélyes üdvözlettel ... (az aláírók: 1 esperes, 5 plébános, 2 spirituális, 2 nyugalmazott plébános, 1 kórházi lelkipásztor, 2 főiskolai lelkipásztor, 2 diakónus) u. i.: Németország-szerte már számtalan kezdeményezés szólított fel arra, hogy csatlakozzanak internetes-aláírással a memorandumhoz. Akkor is, ha ott már aláírták, arra kérjük Önöket, hogy vegyenek részt egyházmegyénk papjainak és diakónusainak eme akciójához, Hisszük, hogy ez egy újabb, saját magáért beszélő és bátorító jelzés lesz. szerk. megj.: 1. Engem, bevallom, az ügy komolysága és szörnyűsége mellett, ez az idétlen katolikus „nők”, katolikus „férfiak”, teológus-nők és teológus-férfiak felsorolás mulattat. Szegény ú. n. katolikus klerikusok, akik futnak a világ után, ahol ugyan lábbal tiporják az emberi méltóságot, de arra kínosan ügyelnek, hogy a megszólításban ne bántsák meg a feministákat., akik kiharcolták, hogy a nők „egyenjogúsága” miatt nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy „katolikus” vagy „teológus” vagy „professzor”. Mennyi fölösleges és nevetséges szócséplés! 2. Ezek a klerikusok és teológusok a II. Vatikáni Zsinat eszméin nőttek fel, és olyanok képezték ki őket, akik a mostani legfőbb egyházi vezetésben foglalnak helyet. Őket arra tanították, hogy haladni kell a korral, az embernek fejlődnie kell, mindent a kor fejlettségéhez, megváltozott viszonyaihoz kell igazítani – ez a tudományos, ez a haladás, ez a korszerű, következésképpen ehhez az állandó átalakításhoz, átértékeléshez az embernek nemcsak joga van, de kötelessége is. Hiszen, ezt tette, ezt szentesítette a II: Vatikáni Zsinat is, és ezt teszi most XVI: Benedek pápa, amikor például 2017-ben az emberiség egyik legnagyobb gonosztevőjét, a lelkek elkárhozásáért nagy részben felelős emberét nagy csinnadrattával akarja megünnepelni – azt az embert, akit az Egyház anno kiátkozott. Ha ezt meg lehet tenni, ha ebben a kérdésben haladni lehet a korral, akkor miért ne lehetne az emberek megváltozott követelményeinek is eleget tenni? Ha valaki nem tudja, mert nem tanították meg neki, hogy az Egyház nem világi intézmény, akkor honnan kell tudnia, hogy annak törvényeit nem az ember állapítja meg? Akkor az ilyen ember joggal gondolja úgy, hogy az újításnak nincs határa. 2011. február 18.