Miként a híradásokból megtudtuk, az elképzelhetetlen mégis valóság lesz: a Korán-csókoló, az Egyházban soha ilyen méretben nem volt káoszt létrehozó pápát 2011. május 1-én XVI: Benedek pápa boldoggá fogja avatni. Ha az elmúlt két hét napjait áttekintjük, szinte nem maradt egyetlen nap sem valamilyen anti-katolikus, megdöbbentő, fájdalmasan szörnyűséges pápai bejelentés nélkül. Kezdődött Assisivel, folytatódott a II: János Pál pápa közreműködésével létrejött „csoda” elismerésével, majd a „hitetleneknek” az új pápai tanácsba való kinevezésével. Ezt követte a neo-katekumen mozgalomnak a japán megyéspüspökök fölé való helyezése, egy hírhedt, nyilvános abortuszt és homo-„házasságot” pártoló professzornak a pápai akadémiába való kinevezése és végül, ma, a legmegdöbbentőbb: II. János Pál pápa boldoggá avatásának nyilvános kihirdetése, azaz a boldoggá avatás pontos dátumának bejelentése. Az emberiség történelme az Egyház történelme, azaz az üdvtörténet. Ebben a történelembe Isten olykor közvetlenül beavatkozik, ilyen volt például Izrael, a korai Egyház, a missziók története, Lepanto ütközete vagy az ú. n. ellenreformáció kora. És van olyan kor, amikor – látszólag – Isten kivonul ebből a világból és csak az egyének sorsával foglalkozik. Az ilyen időszakok a szellemek szétválásának, az érdemek szerzésének vagy ellenkezőleg, a bűnben való megrögzülésnek a kora.      Az özönvíz kora minden bizonnyal ez utóbbihoz tartozott. Miután Isten eldöntötte, hogy özönvizet bocsát a földre, nem rögtön cselekedett, hanem több évtizedet várt, amíg Noé felépíti a bárkát. Noénak tehát egyfelől meg kellett dolgoznia a megmeneküléséért – vagyis nem ülhetett ölbe tett kézzel, mint már „bizonyítottan igaz ember”. Másfelől mintegy 70 éven keresztül el kellett viselnie, hogy környezete bolondnak tartsa, csúfolja, zaklassa, esetleg üldözze, felesége, fiai és menyei által állandóan feszültségben tartsa.      Mindez idő alatt Noé nem felejthette el, nem szabadott elfelejtenie, hogy a világ rajta és övéin kívül elpusztul, azaz a régi világ végetér és új időszámítás kezdődik. Mert ha akár csak egy pillanatra is elfelejtkezik erről, abba a veszélybe sodorja magát, hogy vagy egyszerűen csak nem lesz kész időre a bárkaépítéssel, vagy rosszabb esetben beáll a többiek közé, és „éli világát”. Neki tehát úgy kellett tovább tevékenykednie, hogy tudta, mi következik. A napokban bejelentett jövőbeli események az Egyházban és a mi világunkban is valaminek a végét és egy újnak a kezdetét jelentik. Ez az idő leginkább az özönvíz idejére emlékeztet, annak felel meg. És kinek-kinek el kell döntenie, hogy Noéhoz hasonlóan építi a saját lelki fennmaradását, vagy úgy gondolja, ezek az események őt nem érintik, tőle távol zajlanak, és nyugodtan továbbra is elmerül eddigi életébe, saját személyes evilági problémáiba, amivel abba a veszélybe sodorja magát, hogy nem fog a megmenekülők közé tartozni. Azután, hogy Isten parancsba adta Noénak a bárka építését, még mintegy 70 év telt el az özönvízig, az ítéletig. A bejelentéskor Isten szándéka készen állt. XVI. Benedek pápa bejelentései, mégha több hónap is választ el bennünket ezek megvalósulásától, határozott, végleges szándékot jelentenek. Azaz a visszaszámlálás ezzel megkezdődött. Tekintsünk úgy az elkövetkezendő időre, mint személyes helytállásunk, mint Urunkhoz, Istenünkhöz való hűségünk megmutatásának lehetőségére. Építsük saját lelki bárkánkat, és ne hallgassunk azokra, akik azt mondják, mindez minket nem kell érintsen. 2011. január 14.