Ilyet még nem látott Párizs!
Ebben az évben a Chartres-ból Párizsba vezető zarándoklat résztvevőinek bevonulása különösen ünnepélyes volt. A tradíció legnagyobb zarándoklatának élén most első ízben vonult a Legszentebb Oltáriszentség.
Mivel a zarándoklat témája idén az Oltáriszentség volt, a bevonulás a francia fővárosba körmenetben zajlott, melyben az Oltáriszentséget egy kocsi tetején vitték, többszáz pap, 500 ministráns és 5.250 főt számláló, rengeteg zászlót lengető zarándok kíséretében az Eiffel torony előtt elhaladva az Invalidusok dómja előtti térig.
A körmenet színpompás képet nyújtott, melyet a párizsiak és a turisták csodálkozva szemléltek. A katolikus fiatalok külön információs lapot készítettek a bámészkodóknak,
akik közül sokan azt sem tudták, mire való egy körmenet, és egyáltalán ki található a monstranciában.
A hatalmas szentségi oltáron az ostyába rejtve vonult Jézus lassan, méltóságteljesen, a virágokat szóró lányok, ministránsok, tömjénvivők, leviták kíséretében. Szent Ferenc kistestvérei éppen úgy jelen voltak, mint a Szent X. Pius Papi Közösség papjai, és több más kongregáció szerzetesei.
Ez több volt, mint rendezvény. Ez jel volt, a római katolikus Egyház tradíciójának szimbóluma. Szent fény ragyogott a körmenet felett, olyan volt, mint a Jeruzsálembe való bevonulás, az Eucharisztiában való hit virágvasárnapja. A bevonulás csodálatos demonstrációja volt a hitnek egy túlnyomóan szekularizált városban. Jel volt a modern világ számára: Nézzétek, a mi Királyunk! Nézzétek a menny és a föld Királyát, aki el van rejtve az oltár szentségében.
A hangszóróból a zarándokok „Istent akarjuk a családainkban, iskoláinkban, államunkban, mindenütt” éneke hallatszott. Mert Övé a tisztelet, a hatalom és a dicsőség. Olyan körmenet volt, melyet nem lehet leírni, ezen jelen kellett lenni.
A zarándoklat a Place Vauban, az Invalidusok dómja előtti téren megtartott szentmisével ért véget.
Deo Gratias!
