Azok a papok, akik a régi mise szabaddá tétele óta a római Szent Péter bazilikában a „rendkívüli rítusban” akarták a miséjüket celebrálni, magukkal kellett vigyék saját misekönyvüket. A sekrestyében, hangzott mindig a kérdésre adott választ, sajnos egyetlen egy példány sem található. Valamikor három-számjegyű példányban kellett ott lenniük – vajon hova lettek? Szemétre dobták, megsemmisítették, elégették őket? Aligha hihető, ha meggondoljuk, hogy most sok más „zsinatelőtti” tárgy, egyik a másik után, is előkerül, melyeket a reformerek őrjöngése évtizedekre kivont a forgalomból. A Jó Pásztor Intézet egyik papja, Stefano Carusi, mindenesetre nem akart addig várni, amíg a régi misekönyvek is előkerülnek, és panasszal fordult a Szent Péter templom főpapjához és legfelsőbb gondnokához, Comastri bíboroshoz. És a bíboros tényleg intézkedett, hogy szerezzenek be négy, az 1962-es rítus szerinti misekönyvet. Az egész történet, Carusi kérvényével együtt, megtalálható a messainlatino.it oldalon a 2009. december 18-i dátum alatt. 2011. január 25.