„Én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és e kőszálon fogom építeni anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. És neked adom a mennyek országa kulcsait. És a mit megkötendesz a földön, meg leszen kötve mennyekben is; és a mit feloldandasz a földön, fel leszen oldozva mennyekben is.” (Mt 16,18-19)
Ebből az következik, hogy a katolikus Egyház szent, szilárd, örök. Ebben hinni is kell! Látjuk, maga Jézus alapította, rábízta Péterre, aki – bár nem volt hibátlan – az első Pünkösd után minden erejével, bátorságával és hitével igyekezett megfelelni annak a követelménynek, amit az Úr rábízott.
Urunk, Jézus Krisztus János evangéliumának végén különösen kiemelte a Péterre, mint a katolikus Egyház földi helytartójára, bízott feladatot: „Simon, János fia! szeretsz-e engem jobban ezeknél? Mondá neki: Úgy van, Uram! te tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én bárányaimat. Mondá ismét neki: Simon, János fia! szeretsz-e engem? Mondá neki: Úgy van, Uram! tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én bárányaimat. Mondá neki harmadszor: Simon, János fia! Szeretsz-e engem? Elszomorodék Péter, hogy harmadszor mondá neki: Szeretsz-e engem? és mondá neki: Uram! te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én juhaimat.” (Jn 21,15-17)
Ezek szerint, ha a katolikus Egyház szent, szilárd, örök, nem kell semmitől sem tartanunk – illeszkedjünk bele a világba, elégítsük ki a különböző nemzetek akaratát, a különböző vallások igényeit, legyünk csak jóba mindenkivel, tudománnyal, társadalommal, kultúrákkal – nehogy több támadás érje az egyházat, hiszen sok támadásnak volt kitéve évszázadokig. Valóban ezt kell tennie az egyház fejének, bíborosainak, az egész papságnak, a megkeresztelteknek?
Nem!
A katolikus Egyház csak addig marad Jézus Krisztus egyháza, csak addig marad örök, csak addig dacolhat még a pokol ördögeivel is, ameddig azt az utat járja, amivel Jézus Pétert és az apostolokat megbízta, ameddig az Egyház valóban apostoli, tovább viszi a hitletéteményeket, a szent hagyományt nem veti el, dogmáit eredeti értelmükben őrzi, Jézustól, alapítójától kapott tanítását nem változtatja.
De ha a katolikus Egyház világnak akar minden áron megfelelni, akkor ellene mond Jézus szavainak, aki azt mondta, hogy a világ gyűlölni fogja az övéit, mert Őt is gyűlölte.
Tehát vége lenne az Egyháznak?
Jézus azt is mondta, hogy aki mindvégig kitart, üdvözül, és hogy Egyházát a pokol kapui nem győzik le. De ez az ígéret annak az Egyháznak szólt, mely az ő parancsait követi. Tehát, ha van olyan apostoli eredetű közösség, ami a jézusi akaratot maradék nélkül teljesíti, akkor abban a közösségben fennmarad az Egyház.
Az Egyházat évszázadokon át támadták, tudományellenességgel, maradisággal vádolták, az inkvizíció és a keresztes-hadjáratok állítólagos „borzalmait” még manapság is emlegetik (bár csak utána kellene nézni, milyen is volt valójában az inkvizíció). Holott tény, hogy a mai civilizáció a katolikus Egyház „műve”.
Hogy mi a mai bajok eredete és oka, nagyon egyszerű: Az Egyház már nem Jézusnak akar megfelelni, hanem a világnak.
Bár elvileg elfogadja még a teremtést, de egyúttal a „hivatalos” tudománynak is behódol (lásd evolúció), békében akar lenni mindenkivel és ezért az ún. ökumenizmus útjára lépett, a vallásszabadságot hirdeti – a többi vallással egy síkra közé helyezi magát – nehogy még több támadás érje!
Pedig csak elő kellene venni a Szentírást, ahol e bajokra is világosan benne van a válasz:
„Mert minden, a mi Istentől született, meggyőzi e világot; és ez a győzelem, mely meggyőzi e világot, a mi hitünk.” (1 Jn 5,4)
Hát akkor már nincs hit? „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti értelmetek megújúlása által, hogy megválaszszátok, mi legyen az Isten akarata szerint jó és kedves és tökéletes.” (Róm 12,2)
A pápa sem ismeri ezeket a sorokat? „Vigyázzatok, hogy valaki titeket meg ne csaljon a világi bölcsesség és hiú ámítás által, mely az emberek hagyománya után, e világ elemei szerint, és nem Krisztus szerint vagyon.” (Kol 2.8)
Ez is világos beszéd! Mégis ezt teszi már az egyház régóta: „Nem tudjátok-e, hogy e világ barátsága ellensége az Istennek? Aki tehát e világ barátja akar lenni, az Istennek ellenségévé leszen.” (Jak 4,4)
„Csodálkozom, hogy attól, ki titeket a Krisztus malasztjára hívott, ily hamar más evangéliomra hajlotok, holott nincsen egyéb; hanem vannak némelyek, kik titeket megháborítanak, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliomát. De ha szintén mi vagy az angyal mennyből hirdetne is nektek valamit azon kívül, mit nektek hirdettünk, átok alatt legyen. Amint azelőtt mondottuk, most ismét mondom: Ha ki nektek hirdet valamit azon kívül, mit átvettetek, átok alatt legyen. Vajon most emberek kedvét keresem-e, vagy az Istenét? embereknek igyekszem-e tetszeni? Ha még az embereknek tetszeném, Krisztus szolgája nem volnék. Mert tudtul adom nektek, atyámfiai! hogy az evangéliom, melyet hirdettem, nem emberi tanítmány, mert én sem embertől vettem vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kijelentése által.” (Gal 1, 6-12)
Aki pedig a koránt csókolgatja, pont azt teszi, amiről az elébb a Galata levél írt. A koránban Jézus nem az Isten fia, a Szentháromság második személye! Buddha előtt keresztény nem imádkozik! (mint például Teréz anya)
Ezek szerint a világ mára legyőzte az egyházat? Vagy mégsem?
(A szentírási idézetek a Káldi-féle Vulgatából valók)
Feltéve: 2011. május 5.