A pápa múlt vasárnap San Marinoban járt, abban a törpe köztársaságban, melynek püspöke, Luigi Negri már eddig is kitűnt igazhitűségével. A tudósítók szerint a mise, melyen több ezer ember vett részt, különösen mértékadó volt. Az egyházmegye szertartásmestere a messainlatino blogon elmagyarázta a pápai mise előkészítését és lezajlását. Elmondása szerint arra törekedett, hogy a rítusban a tradíció elemei domborodjanak ki, hogy a sok résztvevő és sok koncelebráló ellenére méltó módon ünnepeljék Szentháromság vasárnapján a szentmisét. Ministránsoknak olyan szeminaristákat és fiatal férfiakat választottak, akik egyébként a római rítus rendkívüli formájában ministrálnak. Így a szertartásmester biztos lehetett benne, hogy a ministránsok a megfelelő helyen a megfelelő mozdulatot teszik, ami számára nem fölösleges dísz, hanem ugyanolyan fontos, mint minden más. „És amikor láttam, ahogy Jézus vagy Mária nevére minden ministráns fejet hajt, az nagyon megindító volt”, mondta a szertartásmester. Különösen ki kell emelni az áldoztatás előtti tájékoztatást:      „Azok a hívek, akik gyóntak és ezért a kegyelem állapotában vannak, és ezzel egyetlenként fogadhatják az Úr Testét, a hozzájuk legközelebb álló paphoz menjenek. Az érvényes univerzális rendelkezéseknek megfelelően az áldozás kizárólag a nyelvre történik, azzal a céllal, hogy a profanizálást elkerüljük és magunkat mindenek előtt a szent titkok egyre magasabb tiszteletére neveljük. Ezért senkinek nem megengedett a szentostyát kézbe fogadni.” [Amiért ezen a helyen a szokásostól eltérően egy NOM-os miséről szólt a tudósítás, az éppen ezen, az áldoztatást megelőző kihirdetés miatt történt – milyen jó lenne, ha ilyesmi, legalább néha, elhangzana a tridenti misén is. Természetesen nem az áldozás mikéntjére, hanem a feltételére gondolok.] 2011. június 25.