Néhány ember még mindig attól fél, hogy Lefebvre érsek Szent X. Pius Papi Közössége azon az úton van, hogy XVI. Benedek pápa Rómájával egy rossz megegyezésbe belemenjen. A pápai „assisi-izmus” és még sok más miatt azonban sokkal inkább úgy néz ki, hogy maga XVI. Benedek tesz meg minden tőle telhetőt, hogy bárminemű megegyezést megakadályozzon. Hat nappal ezelőtt teoretikusan azzal érvelt, hogy a „nagy világvallások a békénél és az emberiség egységénél fontos befolyásolási faktort” jelentenek. Öt nappal ezelőtt pedig gyakorlatilag bejelentette, hogy ez év októberében „zarándokként” Assisibe megy, hogy a világvallások imatalálkozójának 25. évfordulójára emlékezzen, melyet II. János Pál pápa 1986-ban ott tartott meg.      Lefebvre érsek azonban határozottan és teljes egészében elvetette azt a teóriát, miszerint a „nagy világvallások” hozzájárulnának a világbékéhez, és élesen elítélte az 1986-ban Assisiben megrendezett imatalálkozó megrendezését mint az első parancs rendkívül nagy megsértését, ráadásul az egész egyháztörténelem hallatlan botrányaként, hiszen a találkozót maga Krisztus földi helytartója szervezte meg.      Talán csak annak megfontolása, hogy a túl sok ismétlés kontraproduktív lehet, tarthatta volna vissza Lefebvre érseket, hogy az assisi-izmusnak ezen újabb adalékát újfent ostorozza. Az érsek azonban azt is felismerte, hogy annakidején túl kevés katolikus fogta fel igazán ezen imatalálkozó-botrány súlyosságát. Ennek oka abban rejlik, hogy az egész modern világ alábecsüli Istent, figyelmen kívül hagyja Urunk Jézus Krisztus istenségét, és a vallást a szabad választás ügyévé teszi, és a katolikus tradíciót az érzelmek kérdésévé süllyeszti.      Ez a gondolkodásmód, mely még a pápákat is megfertőzte, időközben olyan széles körben elterjedt, hogy közülünk minden egyes ember számára a lelki halálveszélyt jelenti. Ezért tekintsük át még egyszer néhány alapkérdést. Minden létezőnek szüksége van egy őt létrehozó okra. Ennek az oknak azonban, ahhoz hogy az első legyen, magából a Létből kell állnia, ráadásul egy minden szempontból tökéletes Létből, mivel minden második istenségnek, hogy az elsőtől különbözzön, valamilyen léttökéletességet kellene birtokolnia, mely az elsőből hiányoznia kellene. Ezért lehet az igazi Isten csakis egy.      Ez az igazi Isten egyszer, és csakis egyszer felvette az emberi természetet Urunk Jézus Krisztus személyében, aki istenségét mennyiségi és minőségi csodákkal bizonyította, melyekre soha addig más ember nem volt képes, de azóta Egyházánál, a római-katolikus Egyháznál mindig megtalálható.      Minden ember tagja lehet ennek az Egyháznak a hit által. Ha hisznek, akkor ez örök üdvösségük nélkülözhetetlen kezdete lesz. Ha viszont vonakodnak hinni, akkor az örök kárhozat útjára térnek. (Mk 16,16) Ha tehát II. János Pál és XVI. Benedek pápák elmúlt és jövőbeni Assisi-rendezvényeikkel a lelkeket annak elfogadására buzdítják, hogy a katolicizmus nem az egyetlen út az örök üdvösséghez, hanem csak e világon egy a számos (még ha a legjobb) lehetőség közül az emberek közötti „béke és egység” számára, akkor mindkét pápa megszámlálhatatlan lélek rettenetes kárhozatát mozdítja elő az eljövendő életben.      Ahelyett, hogy egy ilyen – legalább objektív – árulásban akár csak a legkisebb módon részt vállaljon, Lefebvre érsek inkább azt választotta, hogy megvetett, lenézett, visszautasított, kiközösített, hallgatásra ítélt, „exkommunikált” és más ehhez hasonló legyen. Hogy valaki hű maradjon az igazsághoz, annak megvan az ára. Hány katolikus kész ma arra, hogy ezt az árat megfizesse? Kyrie eleison Feltéve: 2011. január 9.