Néhány hét múlva, május 1-én nagy ünnepség keretében a római Szent Péter téren XVI. Benedek pápa „boldoggá fogja avatni” II. János Pált. A tradícióhoz hű katolikusok azonban tudják, hogy II. János Pál a katolikus Egyház igen hatékony rombolója volt, azzal, hogy a zsinati egyházat támogatta. Hogyan lehet akkor őt „boldognak” nevezni – a katolikus Egyházban tévedhetetlen szentté-avatás előtti ezen utolsó lépésben?      A rövid válasz így hangzik: II. János Pált nem egy katolikus boldoggá-avatási eljárás által emelik a katolikus Egyház katolikus boldogai közé, hanem egy újboldoggá-avatással az újegyház újboldogává nevezik ki. Hiszen az újegyház emberei saját tetteik számára elsősorban úgyis reformokat, és csak utolsósorban tévedhetetlenséget igényelnek. Jellemezzük az újegyház lényegét egy, a modern életből vett példával. Tiszta benzin úgy szaglik, ízlik és hat, mint a benzin, és hajtja az autót. Ezzel szemben a tiszta víz úgy szaglik, ízlik és hat, mint a víz, és nem hajtja az autót. Ha a benzint egy meglepően kis mennyiségű vízzel összekeverik, akkor ez ugyan még mindig úgy szaglik és ízlik, mint benzin, de mégsem hat már úgy, mint a benzin, és ezért nem működteti az autót. Mert a víz elvette a benzintől az égethetőséget! A tiszta benzin összehasonlítható a tiszta katolicizmussal – mindkettőnek nagy a gyúlékonysága! Példánk tiszta vize a tiszta szekuláris humanizmus, illetve a globalizmus vallása, a katolicizmus egyetlen nyoma nélkül. A II: Vatikáni Zsinat és 16 dokumentuma által a katolicizmus és a szekuláris humanizmus össze lett keverve. Ezért lehet a zsinatizmusnak, melyet újkatolicizmusnak is nevezhetünk, még katolicizmus szaga és íze – elegendő ahhoz, hogy a „jó katolikusokkal” el lehessen hitetni, hogy a zsinati boldoggá-avatások csakúgy, mint a zsinatelőtti boldoggá-avatások a tévedhetetlenség felé vezető úton állnak. Holott valójában a szekuláris humanizmusnak egy kis adagja elegendő volt ahhoz, hogy a katolicizmustól elrabolja a hatását – pontosan úgy, ahogy már egy kevés víz elegendő, hogy a benzin ne égjen. Ennek következtében a vigyázatlan katolikusoknak az újboldoggá-avatások ugyan katolikus boldoggá-avatásoknak tűnhetnek, de a közelebbi vizsgálatnál kiderül, hogy az újboldog-avatások valami egészen mások. Egy híres példa: a katolikus boldoggá-avatáshoz eddig két csoda szükségeltetett, az újboldoggá-avatáshoz elég egy. De az újboldog-avatás törvényei más tekintetben is enyhültek. Ezért a katolikusok ne várják, hogy egy újboldog-avatás valami mást, mint egy újboldogot hozhat létre. II. János Pál valóban „boldoga” a zsinatnak. A katolicizmusnak a zsinati egyházban még meglevő elemei félrevezethetik a katolikusokat. Mert ahogy a II. Vatikáni Zsinatot oly módon konstruálták, hogy a katolicizmust (tiszta benzin) a zsinatizmussal (benzin-víz elegy) helyettesítették, úgy lesz a zsinatizmus is megkonstruálva, hogy végül a globális vallásba (tiszta víz) torkolljon.      Ez a folyamat az igaz Istentől az újistenhez és utána a nem-istenhez vezet. Jelenleg Újróma a II. Vatikáni Zsinat újistenét még illő újboldogokkal támasztja alá, de már nem tart soká, mikor tiszta gazemberek lesznek az újisten újboldogai. Mindazonáltal az igaz Isten se azt nem fogja megengedni, hogy akár csak egy olyan báránykát becsapjanak, amelyik maga nem akarja, hogy becsapják, se egyetlen olyan lelket nem fog feladni, amelyik előbb nem maga adta fel őt, mondja Szent Ágoston. Milyen csodálatos (és megnyugtató) idézet! Kyrie eleison Feltéve: 2011. április 11.