Két egymástól alapvetően eltérő – úgy is lehetne mondani, egy katolikus és egy eretnek – vélemény következik ugyanarról a témáról. Az első egy liturgia-történész megállapítása, a második egy olyan német püspöké, akiről ezen a honlapon már sokszor esett szó, hol mint a Pius Közösség egyik legádázabb ellenségéről, hol mint a pápa Summorum Pontificum motu propriojának egyik semmibe-vevőjéről. 1. A felelősök törést akartak Alcuin Reid liturgikus véleménye (forrás: www.summorum-pontificum.de – 2011. október 10.) A Tagespost (német katolikus újság) interjút készített Alcuin Reid liturgia-tudóssal, melyben a francia Frejus-Toulon egyházmegye diakónusa az elmúlt 40 év liturgikus fejleményeiben tapasztalható „törés” legproblematikusabb kérdéséről is beszélt. Többek között ezt mondta: »Se egy pápának, se egy zsinatnak nem feladata, hogy a liturgiát alakítsa. A zsinat nem beszélt arról, hogy új liturgiát akar alkotni vagy a régit „megváltoztatni” – a zsinat a „megújítás” („instauratio”) kifejezést használta. A zsinat az Egyház minden szintjén végbemenő átfogó liturgikus képzés valamint a rítus mérsékelt reformja által egy gyümölcsöző participatio actuosa-t akart elérni – nem törést, szakítást a régivel, se a hivatalos szertartásban, se a hívek részvételében annál, amit ők maguk liturgikus celebrálásként élnek meg. Liturgia-történészként azt mondhatom, hogy vannak jelek, melyek arra mutatnak, hogy a felelősök a reform alatt valójában törést akartak végrehajtani – mind teológiai, mind rituális vonatkozásban. Azt biztosan nem akarták, amit a hagyomány megőrzött. Ezért ezt még továbbfejleszteni sem akarták. Ők valami újat akartak, valamit, ami a 60-as évek „modern emberét” tükrözte vissza, és amire ennek, az ő véleményük szerint, szüksége volt.      Ez történelmi valóság, nem pedig egyházpolitikai álláspont. Ezért értenek „mindkét oldal” liturgikusai abban egyet, hogy a reform radikális és a múlttal való szakítás, azaz törés volt. Katolikusként én ezt jelentős problémának tartom, mert ez a liturgia történetében példa nélkül áll, és egyáltalán nem az, amire a zsinat – a liturgikus hagyomány iránti tiszteletéből – felszólított.« Az egész interjú a következő címen olvasható:      http://www.die-tagespost.de/-bdquo-Mit-Naechstenliebe-und-pastoralem-Gespuer-vorgehen-ldquo-;art456,128254 A képen Alcuin Reid 2005-ben megjelent elgondolkodtató könyvének – The Organic Development of the Liturgy – címlapja látható. 2. A liturgia-reform csak a formát változtatta meg, nem a mise lényegét Gerhard Ludwig Müller regensburgi püspök véleménye (forrás: www.kath.net – 2011. október 11.) Gerhard Ludwig Müller regensburgi püspök a Szent X. Pius Papi Közösséget támadó legújabb megnyilatkozásában nyomatékosan rámutatott, hogy a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjában nem a mise lényegét, hanem csak a külső formáját változtatták meg. Regensburg püspöke a „Az Egyház újraéledése egykor és most” címmel indított mozgalom nyitórendezvényén tartott ünnepi beszédében arra szólított fel, hogy egyházmegyéjében a felnőttek képzésében a II. Vatikáni Zsinat közelgő 50 éves jubileumát tartsák szem előtt. (A zsinatot XXIII. János pápa 1962. október 11-én nyitotta meg ünnepélyesen.) Az ünnep teológiai fénypontját képezte a püspök beszéde, aki elmondta, hogy ministránsként a II. Vatikánum kortársa és tanúja volt. Különösen a liturgia reformját, ami a legtöbb hívő számára a zsinati változásokat reprezentálta, élte át nagyon tudatosan. A liturgikus mozgalom, melynek atyja a mainzi egyházmegyés pap, Romano Guardini, az ő egyházközségében már nagyon korán megélhető volt.      Beszéde további részében a püspök a 16 zsinati dokumentum közül kettőre, a Sacrosanctum Concilium és a Lumen Gentium – „Konstitúció a szent liturgiáról” és „Dogmatikus konstitúció az Egyházról” – magyarázatára koncentrált. A Pius Közösség kritikájára válaszul a püspök még egyszer határozottan leszögezte, hogy a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjában nem a mise lényegét, hanem csak annak külső formáját változtatták meg. A liturgiát soha nem lehet külön nézni az egyház-értelmezésétől, mert a liturgia teszi világossá, hogy mi az Egyház: Isten népe és Krisztus teste. A szentírási olvasmányokban Istennel találkozunk, és a szentáldozásban a test tagjai egyek lesznek a fővel, Krisztussal. Majd a püspök így folytatta: Isten egész népe részesedik az Egyház küldetésében, mind a felszentelt papságban, mind az úgynevezett általános papságban. A püspök felszólította a jelenlevőket, akár a katolikus oktatásban, a hittanoktatásban résztvevőket vagy a papot a prédikációban, hogy a hit ezen alaptudásáról tegyenek tanúbizonyságot és vigyék az emberekhez. A következő kérdésben: „Mi az Egyház?” manapság gyakori a félreértés, a tudatlanság, és ez ellen dolgozni kell, mondta a püspök. 2011. október 12.