A blogot író bencés, Dom Mark Daniel Kirby az Arsi Szent plébános ünnepével kapcsolatban érdekes felfedezést tett. A miseszöveg oratio-járól van szó – ami a hagyományos liturgiában így hangzik:      „Omnipotens et misericors Deus, qui sanctum Joannem Mariam pastorali studio et iugi orationis ac paenitentiae ardore mirabilem efficisti; da, quaesumus, ut eius exemplo et intercessione, animas fratrum lucrari Christo, et cum eis aeternae gloriam consequi valeamus.”      „Mindenható, irgalmas Isten, ki Szent János Máriát lelkipásztori buzgósága, szüntelen imádsága és izzó bűnbánata által csodálatossá tetted: add, kérünk, hogy példájára és esedezésére testvéreink lelkét Krisztusnak megnyerhessük, hogy velük együtt az örök dicsőséget elnyerhessük.” Az új misekönyv a 2008-as latin kiadásában elvben átveszi ezt a könyörgést – csak éppen az „et iugi orationis ac paenitentiae ardore” ( = „szüntelen imádsága és izzó bűnbánata”) részt hagyja ki. Vagyis a „szüntelen imádság” és az „izzó bűnbánat” számára nem talál már semmilyen felhasználási lehetőséget.      Ehelyett, a könyörgést a végén a következő szöveggel módosítja és egészíti ki: „fratres in caritate Christo lucremur” – „testvéreinket szeretettel megnyerjük Krisztusnak”. Az angol fordítás is ezt a szöveget vette át, mindössze a testvérek mellé még beszúrta a „testvérnőinket” kifejezést is. A lelkipásztorság, az ima és a bűnbánat három papi ismertetőjeléről, írja P. Mark, tehát a modern pap számára csak a lelkipásztorkodás marad meg, és ahelyett, hogy a „testvérek lelkét” nyerje meg Krisztus számára, ezeket a testvéreket (és testvérnőket) „szeretettel” kell Krisztusnak megnyernie – láthatóan anélkül, hogy közben a „lélekkel” sokat kellene törődnie, illetve beszélnie. Olykor valóban csak csodálkozni lehet azon, mekkora gondossággal (és gátlástalansággal, lelkiismeretlenséggel) láttak neki a liturgia reformátorai munkájukhoz, hogy a misekönyv ősi, tiszteletreméltó szövegeit, és az Egyháznak bennük oly csodálatosan megmaradt hittanítását az ő újhitükhöz idomítsák. (szerk. megj.: a www.summorum-pontificum.de készítője a múltban nem sok szimpátiát mutatott a Szent X. Pius Papi Közösség iránt. Ugyanakkor feltételezhető, hogy rendszeresen olvasta a híreiket, csakúgy, ahogy a többiek is oda-vissza ezt teszik. Eddig ugyanis kizárólag Williamson püspök úr használta kommentárjaiban az újhit, újegyház, újvallás – így egybeírva – kifejezéseket, melyekből most a fenti cikk írója is átvet. Gondolom, a legújabb események, az újboldoggá avatás, no meg az előttünk álló Assisi-III. volt az, ami nem maradt hatás nélkül rá.) 2011. szeptember 5.