Szinte az egész kultúrharc a szexualitásra összpontosul: abortusz, fogamzásgátlás, házasságtörés, pornográfia, promiszkuitás, szexuális nevelés, válás, homoszexualitás, méhen kívüli megtermékenyítés, őssejteken való kísérletezés – mind ezek összefüggenek a szexualitással. Amikor Peter Kreeft filozófus e megfigyelését az első alkalommal hallottam, Boldog Jacinta Marto jutott az eszembe, a legfiatalabb fatimai látnok. Tőle ered ugyanis a következő megállapítás: „Több ember kerül a pokolba a test bűnei miatt, mint bármely más okból.”      De miért? II. János Pál pápa a test teológiájáról szóló értekezésében azt írta, hogy a férfi és nő egyesülése a házasságban a trinitárius kapcsolat eredeti képe, mely az emberiségbe beleivódott. Az egyházi atyák a Szentháromságot így írják le: az Atya, aki a Fiút tökéletesen szereti, és a Fiú, aki az Atyát tökéletesen szereti, és az Ő eme tökéletes átadásuk a Szentlélek.      Ezen kívül a házasság Krisztus Egyházához fűződő kapcsolatának kulcsfontosságú képe. Nos, ha önök lennének a Sátán és ezért elsődleges céljuk az lenne, hogy az emberiséget a mennytől és Krisztustól elvezessék, vajon melyik területet támadnák meg elsősorban? Nyilván elsőnek a trinitárius kapcsolat legfontosabb képmását és Krisztusnak az Egyházához való viszonyát próbálnák meg meghamisítani. Ezért ahhoz, hogy az embereket Krisztus számára visszanyerjük, nekünk is erre a színtérre kell igyekezeteinket összpontosítanunk.      A mód, ahogy az Egyháznak a szexualitásról szóló igazságát velünk közölték, illetve egyáltalán nem közölték, sajnos sokszorosan hozzájárult ahhoz, hogy a katolikusok többségét elveszítettük. De hol veszítettük el a kommunikációban a harcot? Elsősorban mindenütt ott, ahol azt hittük, hogy az uralkodó szemlélet elcsitítására okosabb vagy kényelmesebb, megfontoltabb vagy lelkipásztorilag helyesebb a hallgatás. A nyugati világban a püspökök és a papok túlnyomó többsége nem érvelt a fogamzásgátlás ellen és az élet mellett. Elmulasztották, hogy a méhen kívüli megtermékenyítés ellen érveljenek és a nemzés Isten által megszabott rendje mellett kiálljanak és azt támogassák. Nem érveltek a homoszexuális viselkedés ellen és a kísértések közbeni megtartóztatás mellett, az erkölcstelenség ellen és a tiszta pillantás megőrzése mellett. És mi lett ezen mulasztásokból? Vajon az Egyház hallgatása e kérdésekben a remélt kulturális békéhez vezetett? Nem. A fogamzásgátlás gátlásnélküli gyakorlata kikerülhetetlenül az abortusz-holocausthoz vezetett. A szabadjára engedett erkölcstelenség és a tiszta pillantás megőrzésének teljes hiánya csaknem az egész világon a gátlásnélküli pornográfia-függőséget hozta meg számunkra. A méhen kívüli megtermékenyítés az embriókon végrehajtott őssejt kutatással ajándékozta meg az emberiséget. A homoszexuális viselkedés tolerálása a homo-„házassághoz”, sőt egyes országokban a vallási gyakorlat szabadságának korlátozásához vezetett.      Ezek után az a kérdés, hogy hol foghatunk hozzá a szexualitás deformációjának felszámolásához e kulturális szökőárban? A „caritas in veritate”, az igazság iránti szeretettel kell ezt a munkát elkezdenünk. Ez Krisztus, az Ő Édesanyja és Egyháza válasza. Egyáltalán nem szeretet az, ha valaki megengedi gyermekeinek, hogy illetlenül viselkedjenek. Mint hétgyermekes apa beismerem, hogy gyakran egyszerűbb elfordulni és a helytelen viselkedést tudatosan nem észrevenni. De a szeretet éppen azt diktálja, hogy a szülők korrigálják és fegyelmezzék gyermekeiket.      Ez az Egyházra is érvényes, mindenekelőtt a lelkipásztorokra. A lelkek ezen atyáinak legeltetniük kell a nyájat, az igazságot kell tanítsák – akármilyen nehéz és politikailag inkorrekt is ez. Ez az igaz szeretet.      Fájdalmas tudomásul venni, hogy nyilvánvalóan olyan korban élünk, melyről Szent Pál 2 Tim 4,3-ben így óvott: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.” De a pogányok apostola Timóteus püspöknek mégis szigorúan megparancsolta, hogy mindezek ellenére teljesítse szolgálatát az Evangéliumban. „Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az ő eljövetelére és országára, hirdesd az Evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.” (2 Tim 4,1-2) A szerző a LifeSiteNews.com főszerkesztője. Ez a cikk a 2010. október 5. és 10. között Rómában megtartott az életért tartott V. világima-kongresszuson elhangzott előadásának részlete Feltéve: 2011. augusztus 18.