Szeben megye 1900-ban 3313,5 km2-nyi területével Magyarország leghegyesebb megyéinek egyike volt. Déli határa a Szebeni-hegység, melynek fő gerince egészen a Vöröstoronyi-szorosig húzódik. Nevezetessége, hogy 1896-ban Cód község mellett építették az ország első vízi erőművét.
A megye csupán szépségével hivalkodhat, mert ásványkincsekben szegény, megművelésre alkalmas területe is csekély. Állattenyésztése jelentős volt, a havasi legelőkön rengeteg birka, marha legelt. Lótenyésztése a nemrég elkönnyelműsködött lipicai tenyészete folytán egyenesen világhírű volt. Gyümölcsök terén a nagydisznódi cseresznye volt híres.
Elsősorban a Vöröstoronyi-szoros védelmére II. Géza királyunk 1146-61 között a Rajna-vidéki Frankhonból telepített be németeket. A XVII. században a reformáció során elűzött katolikus magyarok helyére Felső-Ausztriából, Karinthiából, Krajnából és Salzburgból, később Durlachból (Baden) bevándorlottakkal egészült ki az erdélyi szászság.
Bár a millennium idején lélekszámuk csak a magyarokkal együtt tette ki a románokénak felét, mégis a megyére a szászok tették rá jegyüket.
Királyainktól oly kiváltságokban részesültek, oly előjogokat élveztek, hogy egy nemzetté forrtak össze és erős kézzel védték függetlenségüket. A kapott javakat a magyar koronához való hűségükkel nemigen viszonozták. Mohács után Ferdinándhoz pártoltak, és a megye székhelye, Nagyszeben csak hétéves ostrom után hódolt meg Szapolyainak, ki megbocsátva mindent, őket előző jogaikba visszahelyezte.
Az 1848-as szabadságharc idején a császáriak mellé álltak és kiszakadtak Magyarországból. Végül az Unió megalakulásakor (1919. január 8.), amikor magyarok nélkül, csak a románok és a szászok voltak jelen, a Romániához való csatlakozásra szavaztak, s a magyarok képviseletét nem hiányolták.
Igaz, Románia sem méltányolja hűségüket.
Szeben megye székhelye Nagyszeben, mely város eredetileg honfoglalás kori magyar helység. A város évszázadokon keresztül az erdélyi szászok autonóm területének gazdasági és kulturális központja volt.
A városban 1682-ben alapított magyar gimnázium (eredetileg jezsuita gimnázium), 1920-ban megszűnt. Mária Terézia alapította a magyar római katolikus árvaházat 1770-ben. Államosították és megszűntették. Herceg Montenuovo Vilmosné, gróf Batthyány Julianna 1864-ben alapította a klarissza apácák intézetét óvodával, elemi iskolával, gimnáziummal, kereskedelmi iskolával és tanítónő-képzővel. Az 1939-40-es tanévben 800 magyar lányt neveltek itt. 1948-ban államosították és teljesen megszűntették.
A város központjában álló római katolikus templomot, 1726-38 között építették barokk stílusban szemben a Brukenthal palotával (melynek tulajdonosa a magyargyűlölő kormánybiztos volt – lásd: Nyírő József: Mádéfalvi veszedelem című művét), és nem messze az evangélikus templomtól. Ennek helyén a XII. században román stílusú bazilika állott. Ezt később lebontották és helyette a XIV. századtól több szakaszban a mostani templomot építették. Eredetileg Mária-templom volt. Ebből lett az erdélyi szászok fő temploma. A szentély falán levő Kálvária-freskót 1445-ben festette egy szász művész.
Hogy a katolikus templom elé mikor és kik építették azt a díszes épületet, melynek fala alig pár méterre van a katolikus templom főhomlokzatától (lásd a képen), amit emiatt alig lehet látni, lefényképezni pedig egyáltalán nem lehet, nem tudni. Mindenesetre már 100 évvel ezelőtt is megvolt. Egyetlen útleírásban (se németben, se románban, se magyarban) nem esik róla szó, nem tudni tehát, mi célból épült, milyen történelmi jelentősége van, azon kívül, hogy próbálja eltüntetni a katolikus hit szimbolumát, a templomot.
Nagyszeben nemrég Európa kulturális fővárosa volt, ezért a románok a falakkal körbevett városközpontot, az óvárost nagyon szépen rendbe hozták. Szinte nem hittem a szememnek, amikor a Nagy Ringen, a régi búzatárolókat fedő márványlapokon a román és német felírás mellett a magyar nyelvűt is megláttam (van angol és francia felirat is). És az is meghatott, amikor 2011. október 8-án, Magyarok Nagyasszonyának ünnepén a katolikus plébániatemplomban a délutáni mise előtt a kántor magyar nyelvű énekét hallottam (bár maga a mise utána német nyelven folyt). Az evangélikusok templomából múzeum lett, talán néha istentiszteletet is tartanak, de a katolikus templomban többen vártak gyónásra – többnyire fiatalok –, és a misén is szép számban vettek részt a katolikus szebeniek.
Ennél jobban csak az hatott meg, amikor az unitárius Torockó közepén az egyik lakóház utcára nyíló pincehelyiségében egy katolikus kápolnát fedeztem fel.
Ez volt az egyetlen szép és felemelő vallási élményem Erdélyben: akárhol jártam, akármilyen protestáns vagy ortodox vidéken, a katolikus vallás, ha csak egy kis kápolnácska, egy feszület erejéig, de jelen volt. Ilyenkor érezni a legjobban, mit jelent az, katolikus, azaz egyetemes.
(Forrás: dr. Kicsi Sándor: Erdélyi utakon)
2. Nagydisznód – egy átlagos város történelme a történelmi Magyarország területéről
XII. század – I. Géza király németeket telepít Erdélybe. A szászok a Nagyszebentől délre fekvő településeket, Nagydisznódot, Kisdisznódot is belakják.
1204 – Az oklevelekben ekkor említik először Nagydisznód nevét. A XIII. században felépül a katolikus templom.
1425 – Ekkor építik Erdély első toronyóráját Nagydisznódon.
1428 – Nagydisznódon iskola létesül.
1493 – Nagydisznód török ostrom alatt áll. Február 2-án a törökök felgyújtják a települést, ez ad okot a templomerőd kiépítéséhez.
1520 – Heltai Gáspár szász származású magyar író, nyomdász születésének éve. Heltai Gáspár mielőtt a reformációhoz csatlakozott, Kisdisznódon volt plébános. Előbb lutheránus lelkész, majd kálvinista pásztor, végül unitárius prédikátor lett – típikus erdélyi magyar értelmiségi pálya.
1544 – Az addig katolikus szászok evangélikusok lesznek.
1594 – A város 421 családot számlál, ebből 182 posztókészítéssel, 35 pedig sarló-előállítással foglalkozik. Az előzőek fejlődnek, az utóbbiak visszaesnek.
1601 – Az osztrákok szolgálatában álló Basta tábornok beveszi hadseregével a nagydisznódi templomerődöt.
1660 – 411 nagydisznódi lakos esik áldozatul a pestisjárványnak.
1705 – Május 15-én gróf Pekri Lőrinc kuruc serege beveszi a települést, amelyet 1500 forint fejében megkímél a pusztulástól.
1822 – Új iskola épül.
1859 – Megépül a Nagyszebenbe vezető közút.
1894 – Megépül a Nagyszebenbe vezető vasútvonal.
1896 – A településen bevezetik az elektromos áramot.
1919 – Nagydisznódon megalapítják Erdély egyik legnagyobb textilipari vállalatát.
1944 – 146 textiliparos működik a helységben.
1945 – A Szovjetunióba hurcolják a munkaképes szász lakosságot (Románia ekkor már régen az oroszok szövetsége).
1948 – Június 6-án államosítják és egyben egyesítik az összes magánkézben levő vállalatot. Az ország összes sarkából özönlik az új munkaerő a városba. (Magyarul: a Kárpátokon túlról oláhokat telepítenek a városba.)
1985 – A lakosság száma eléri a csúcsot, 21.219, ebből 3512 szász nemzetiségű.
1989 – A változások utáni két évben kb. 3000 szász nemzetiségű lakos kivándorol Németországba.
1997/1998 – Bezárják az utolsó nagyüzemet is. A munkanélküliek száma ötezerre tehető. Ez a város mélypontja.
Azóta újra fellendülőben van a város.
Ezt a történetet idén októberben a nagydisznódi erődtemplomban kapott brosúrából másoltam ki. Nagydisznódot azért látogattam meg, mert anyai nagyapám – és ősei – idevalősiak voltak. A városban ma mintegy 350 németajkú polgár lakik, de az egyházközség azért működik. A közeli Kisdisznódot a Nagyszebenben dolgozók használják lakóhelyül, és a hazajáró németek gondozzák.
(Az első fotón a nagyszebeni római katolikus templom, a másodikon a volt nagyszebeni Mária templom freskója, a harmadikon a nagyszebeni evangélikus főtemplom, volt Mária templom, a negyediken a nagydisznódi volt katolikus, most evangélikus erődtemplom oltára, és az utolsón a torockói katolikus pincekápolna látható.)
Feltéve: 2011. október 27.