Fellay püspök úr a Rómával folytatott megbeszélések befejeztével nyilatkozott a Szent X. Pius Papi Közösség és Róma kapcsolatáról. A Winonában lezajlott papszenteléskor mondott beszédében pedig bejelentette, hogy szeptember közepére Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa magához hívatta. Fellay püspök úr szavaiból az csengett ki, hogy a közösség hajlandó lenne elfogadni a kiegyezést Rómával. A Mitteilungsblatt (a német disztrikt lapja) júliusi száma PAS (Pater Andreas Steiner?) aláírással részleteket közöl a Fellay püspökkel folytatott beszélgetésből, majd kommentálja ezeket. E kommentálás legérdekesebb és újdonságnak számító része így hangzik: Számos hívőt alapvetően az a kérdés foglalkoztatja, hogy egyáltalán kívánatos-e egy ilyen lépés Róma részéről, azaz jó-e az a tradíció, a Pius Közösség számára, ha Róma felkínál egy gyakorlati megoldást? A válasz erre nagyon egyszerű. Ez az igazságosság kérdése. Miként mindenki tudja, a Szent X. Pius Papi Közösség 1970-ben teljes egészében az egyházjog előírásai szerint alakult meg.      Az Econe-i szeminárium beindítása után azonnal megindult a szeminaristák áradata. Lefebvre érsek kilenc szeminaristával kezdett és 1974-ben már 105 szeminarista tanult ott. Ez különösen a francia püspököknek nem tetszett, hiszen a szeminaristák nagy része Franciaországból érkezett, és Lefebvre érsek azon irányelvek és hagyományok szerint képezte ki őket, melyek a II. Vatikáni Zsinatig voltak érvényben.      E püspökök unszolására a pápai államtitkár, Villot bíboros elhatározta, hogy betiltatja a Pius Közösséget. Rendezett egy kirakatpert, melynek végén a svájci Freiburg püspökével, Mgr, Mamie-val feloszlatta a Szent X. Pius Papi Közösséget. Csakhogy az egyházjog kimondja, hogy egy szabályos kánonilag létrehozott egyházi közösséget csak Róma vagy a Szentszék oszlathat fel. A Szent X. Pius Papi Közösség pápai feloszlatása a mai napig nem történt meg.      Az Mgr. Mamie által történt feloszlatás tehát jogilag több mint kétséges, ami miatt Lefebvre érsek nem is ismerte el, és tovább működött, ahogy addig. Ezért rótta rá Róma a „suspension” büntetést, azaz megtiltotta hivatalának gyakorlását (mindenekelőtt a papszentelést). De mivel e büntetésnek sem volt meg az érvényes jogi alapja, így érvénytelen volt, és ezért Lefebvre érsek ezt sem fogadta el. Ezért több mint igazságos, ha az érsek művét a „nem létező egyházjogi státusz” rágalma alól végre felmentik. Ugyanúgy, ahogy igazságos volt az 1988-as kiközösítés dekrétumának visszavonása, melyért kifejezetten hálásak vagyunk Benedek pápának.      Ez az visszavonás egyébként a Szent X. Pius Papi Közösség részéről adott mindennemű engedmény nélkül történt. Pont ez az, ami a modernista – különösen német – püspököket annyira bosszantja. Az egyházjogi jogtalanság jóvátételének kérdésében is tudniuk kell a római tekintélyeknek, hogy semmiféle feltételt nem szabhatnak, mely az igaz hitet vagy a jog szerinti liturgiát érinti. A Szent X. Pius Papi Közösség már túl régóta küzd ezekért az értékekért. A közösség minden további nélkül tud még tovább is várni, amíg az utolsó „hermeneutikus a kontinuitásban” is elismeri, hogy a zsinat nem áll folytonosságban a tradícióval, hanem törést jelent, és az újkor legnagyobb egyházi válságának okozója. Minden Isten jóságos kezében van, és a mi egyetlen feladatunk, hogy hűségesek maradjunk. 2011. július 3.