Nem keserít el, de nem is vidít fel, amikor azt tapasztalom, hogy olyanok, akik tanulás céljából rendszeresen olvassák a honlap cikkeit, látszólag ezt minden eredmény nélkül teszik. Gondolom, ezzel mindenki így van, aki neveléssel, oktatással, tájékoztatással foglalkozik. E megállapítás apropóját az adja, hogy a minap olvastam el egy prédikációt, melyet nagy örömmel nyomott egy honlap-olvasó a kezembe, mintegy bizonyítandó, hogy Magyarországon is él a tradíció, olyanok is művelik, terjesztik, akik nem tagjai valamely tradicionalista közösségnek. E prédikáció olvastán a következő gondolataim támadtak: E honlap cikkeiben már többször volt szó arról, hogy nem a modernisták, nem a II. Vatikáni Zsinat, még csak nem is Bugnini szabadkőműves atya vette el a katolikusoktól az igazi szentmisét, hanem Isten, mert a katolikusok nem érdemelték már meg. (Például a következő cikkben: „Az Isten alkotta rendben nincs mellé, csak alá- és fölérendelés”.)      G. atya véleményét is említettem már, miszerint sokkal jobb lett volna, ha a pápa nem a régi misét teszi – úgymond– szabaddá, hanem azt írja elő, de azt kötelező érvénnyel, hogy a főoltárnál szabad csak misézni, és a népoltárokat el kell tüntetni a templomokból.      Bilkei atya mostanában közölt írásában újfent szó van arról, hogy az egyszerű nép a „reformáció” kezdetekor nem is vette észre, hogy nem katolikus misén van, hanem protestáns istentiszteleten. Aztán az a példabeszéd is eszembe jutott, amelyben Jézus azt magyarázza tanítványainak, hogy régi tömlőkbe senki nem tölt új bort, mint ahogy újba sem régit. „Senki sem tesz ócska ruhára új szövetből foltot, mert a folt továbbszakítja a ruhát, s a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, s a tömlők tönkremennek. Az új bort az új tömlőkbe öntik, így ez is, az is megmarad.” (Mt 9,16-17) – Erről a versről a Szent István Társulat 1992-es Bibliája a következő magyarázatot adja: „Jézus azt akarja jelezni, hogy a kereszténység merőben új kikezdés (?) s nem a zsidóság reformmozgalma.” Nos, Jézus szavai a mai helyzetre vonatkoztatva azt jelentik, hogy a katolicizmus merőben más, mint a modernista „katolikus” vallás foltozgatása.      A gyakorlatban pedig azt, hogy modernista lelkülettel nem lehet és nem szabad a katolikus tradícióról beszélni, előadást tartani, azt tanítani. Mert ez nagyobb kárt okoz, mintha az ellenség beszélne ezekről a témákról. Hiszen az ellenség nyilvánvaló gyűlöletével az igazságra vágyókat nem tudja félrevezetni, de a félműveltek ájtatos szavai könnyen megcsalják a felkészületleneket. És ilyenkor „a bor is kiömlik, a tömlők is tönkremennek, a folt továbbszakítja a ruhát, a szakadás tehát nagyobb lesz”. Megfontolva Jézus szavait és végignézve a mai modern világ által átitatott embereknek a tradíció területén történő kísérleteit, arra a következtetésre lehet jutni, hogy a katolikus tradíciót csak azok élhetik és hirdethetik igazán, tiszta szívvel, lélekkel és értelemmel és jó gyümölcsöt teremve, akiket erre alaposan felkészítettek, akiket ilyen környezetben neveltek, alakítottak, oktattak. És akik e felkészítés eredményeképpen maguk is, teljes valójukban, lélekben, a gyökerektől kezdve, tradicionalisták lettek. Vagyis leginkább egy tradicionalista közösség keretein belül élnek.      A mai modernizmus nem csak teológiai eretnekséget takar, mint Szent X. Pius pápa korában, hanem a mai világhoz való alkalmazkodást, a mai világ lelkületét, mely velejéig, soha eddig nem volt mértékben anti-katolikus, sőt már anti-emberi.      A pszichológia-tesztekben arra szólítják fel az embereket, hogy mondják ki azt a szót, rajzolják le azt az ábrát, ami elsőnek jut eszükbe. Még aki nem híve a pszichológiának, az is beismeri, hogy az ilyen gyakorlat rengeteget, hanem nem a legtöbbet árulja el egy ember gondolatvilágáról, legbelsejéről.      Aki mértéken túl használja, alkalmazza a mai világ szokásait, termékeit, terminológiáját, pláne ezoterikus és távol-keleti fogalmakkal keverve, az nehezen őrizheti meg igaz katolikus hitét, hiszen lelkét, idegeit átitatja ez az anti-katolikus világ. Voltak korok, amikor egyszerre lehetett e világban élni és katolikusnak lenni: ez ma nincs így. De még ennél is tovább megyek: nagy általánosságban kijelenthető, hogy nyilvános tridenti rítusú misét sem szabadna másnak, mint a szigorúan tradicionalista közösségben, körben felnevelkedetteknek, abban élőknek bemutatni, különben fennáll annak a veszélye, hogy visszafordíthatatlanul félrevezetik a híveket, megtévesztik még a jóakaratúakat is. Ha valaki tridenti rítusú misét mutat be, és közben arról prédikál, hogy a II. Vatikáni zsinat milyen jó, csak vannak néhányan, akik rosszul értelmezik, vagy hogy az új mise milyen jó, és milyen nagyszerű, hogy a végletek egyházából, mára olyan egyház lett, amelyben a misék jól megférnek egymás mellett, vagy hogy, aki csak életében egyszer Isten felé fordult, aki csak egyetlen imát elmondott életében, nem veszhet el, mert Isten a szeretet, vagy aki a jó katolikus viselkedés példájaként a keleti harcművészeteket hozza fel, az botrányt okoz. Az olyan mértékben szakítja tovább a ruhát, hogy a szakadás örökre helyrehozhatatlanná válhat. 2011. november 21.