„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek, ahol én vagyok” (Jn 17,24) (Fordította: Vanyó László) 1. Az az Úr Krisztus, aki az Atyával együtt meghallgat minket, méltóztatott értünk az Atyához imádkozni. Lehet-e bármi is biztosabb a mi boldogságunknál, amikor Ő imádkozik értünk, aki megadja nekünk azt, hogy imádkozzunk?      Mert Krisztus, Isten és ember: imádkozik mint ember, és mint Isten, megadja azt, amit kér. A következőt kell tartanotok: azért tulajdonít mindent az Atyának, mert az Atya nem tőle van, de Ő maga az Atyától van. Egészen átadja azonban önmagát annak a forrásnak, ahonnan ered. Ő maga is az Atyától született forrás. Ő ugyanis az élet forrása. A forrás-Atya forrást szült. Forrás szült tehát forrást, de az egyik szülő forrás, a másik szülött forrás, ahogyan van szülő Isten és szülött Isten, de egy az Isten.      (Míg karácsonyi beszédeiben Ágoston Krisztust „naptól való napnak” nevezte, itt „genitus fons”-nak, „natus fons”-nak. A fény-hasonlat mellett a forrás-folyó-hasonlatnak is nagy múltja volt az apologéták kora óta, az egyházatya most a később idézett Zsolt 35,10 miatt vált itt a „forrás” hasonlatra, de talán azért is, mert közelebb áll a jánosi „kezdet”, a „principium” fogalmához. Beszédeiben az egylényegűség fogalmát szívesebben fejezi ki képekkel, hasonlatokkal, de főleg bibliai kifejezésekkel.) Az Atya nem Fiú, a Fiú pedig nem Atya, s kettejük Szent Lelke sem nem Atya, sem nem Fiú, hanem: az Atya és a Fiú és a Szent Lélek egy Isten.      (Ágostont a főpapi imánál az foglalkoztatja, hogy az Istenre irányuló ima hogyan valósul meg az Istenember személyében, továbbá, milyen szentháromságtani következményei vannak. Nem Jézus személyén belüli párbeszéd ez Isten és ember közölt, hanem a főpapi ima az Atya és Fiú Szentháromságon belüli párbeszéde.) Épüljetek tehát az egységbe, ne essetek szakadásba! 2. Hallottátok, mit kért, sőt mit szeretett volna nekünk? Így szólt: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek, ahol én vagyok” (Jn 17,24). Ezt mondja tehát: „akarom, hogy ott legyenek, ahol én vagyok.”      Ó boldog ház! Ó boldogságos haza! Nincs ellensége, nincs benne pestis! Ott biztonságban élünk, és nem keresünk ide-oda vándorolva, hogy védettebb helyet találjunk. Itt a földön választhatsz magadnak bármit is, azt nem biztonságból, hanem félelemből választod. Válassz helyet magadnak addig, amíg rossz helyen vagy, azaz ebben a világban, ebben a kísértésekkel, próbatételekkel teli életben, válassz már ebben a halandó életben, amely tele van sóhajokkal és félelemmel! Amíg ezen a rossz helyen időzöl, addig válaszd ki magadnak azt a helyet, ahová a rossz helyről elvándorolsz. Ám a rossz helyről lehetetlen neked jó helyre átvándorolni, ha a rossz helyen nem cselekszel jót. Melyik az a hely, ahol senki nem éhezik? Ha tehát azon a jó helyen akarsz lakni, ahol senki nem éhezik, akkor ezen a rossz helyen „törd meg kenyered az éhezőnek” (Iz 58,7). Ott, a boldog helyen, nincs vándor, mind hazájukban élnek. Ha tehát azon a jó helyen akarsz lenni, ahol nincs hazátlan, ezen a rossz helyen fogadd házadba azt, akinek nincs hová betérnie. Ezen a rossz helyen vendégeld meg a hazátlant, hogy megtaláld a jó helyet, ahol hontalan te sem lehetsz.      Ott, a jó helyen senki sem szorul ruhára. Ott nincs fagy, és hőség sincsen, minek hát a ruha és a fedél? Ott nem is lesz fedél, csak oltalom. Ott találunk, íme, mi is fedél alá. „Szárnyaid árnyékában remélek” (Zsolt 56,2).      Tehát ezen a rossz helyen adj szállást a rászorulónak, hogy a jó helyre kerülj, ahol olyan hajlékod lesz, hogy nem fogsz javításra szoruló fedél megszerzésére törekedni, mert ott nem fog becsepegni az eső. Létezik az Igazság örök forrása, ám annak cseppjei felüdítenek, és nem átáztatnak, mert az a harmat maga az élet forrása. Mi mást jelentene: „Mert nálad van az élet forrása” (Zsolt 35,10), és: „Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1)? 3. A rossz helyen tegyetek tehát jót, szeretteim, hogy a jó helyre eljussatok, amelyről Ő mondja nekünk, aki előkészíti: „azt akarom, hogy ott legyenek, ahol én vagyok.” Felmegy előkészíteni, hogy mi már biztonságosan jussunk az elkészített helyre.      Ő készíti elő önmagában maradva. Kicsiny ház talán neked Krisztus? Már talán félsz szenvedésétől? „Feltámadt a halálból, és már nem hal meg, és a halál többé nem uralkodik rajta!” (Róm 6,9) Rossz napok járnak, silány hely ez a világ. Ám cselekedjünk helyesen a silány környezetben, éljünk jól a rossz napok során is. Mert ezek elmúlnak, mind ez az ócska hely, mind ezek a nyomorult napok, és eljön a jó hely, az örökkévaló, és megérkeznek a jó napok, az örökkévalók, és a jó napok egy nappá lesznek!      Miért is járnak itt rossz napok? – Mert elmúlik az egyik, jön a másik. Elmúlik a ma, hogy megjöjjön a holnap, elmúlik a tegnap, hogy eljöjjön a ma. Ahol nincs elmúlás, ott csak egy nap van.      A nap pedig Krisztus, és a nap az Atya: csak az Atya nem másik naptól való, míg a Fiú, nap a naptó1. Urunk, Jézus Krisztus, szenvedése idején a jelen korszak töredelmeit és fáradalmait kötötte a lelkünkre, feltámadása idején a jövő korszak örök és boldog életét ajánlja figyelmünkbe.      Tűrjük a jelent, reméljük a jövőt. Ezért töltsük ezeket a napokat, amelyek a jelen korszakot jelentik, a lelket töredelmessé tevő böjtben és megtartóztatásban, az utánuk következő napokban pedig jelezzük a jövő világkorszak napját, ahol még nem vagyunk. Azt mondtam, hogy jelezzük, nem azt, hogy megkapjuk.      A szenvedésig tart tehát a töredelem, a feltámadás után következik a dicséret. Feltéve: 2011. november 29.