(Christian Sieberer plébános az Ausztriában egyre hangosabbá és radikálisabbá váló ú. n. pap-kezdeményezéssel kapcsolatban intézi szavait paptársaihoz. Honlapján, www.gehorsam.net, további írások olvashatóak.) Szabad, felvilágosult és boldog világunkban a rabszolgaságnak és az agymosásnak van egy utolsó bástyája: a katolikus Egyház. – Ez az az általános kép, amit a média a katolikus Egyházról a tömegeknek közvetít. De mi a valóság? Úgy tűnik, valóban legfőbb ideje, hogy a klerikusokról tiszta képet fessünk. Kik ők, mit csinálnak, mindez a diakónus-, pap- és püspökszenteléskor adott ígéretükből különösen szépen kiderül. Egy klerikust senki nem kényszerített, sőt, emberek nagy tömege előtt nyilvánosan jelentette ki, hogy ezt a hivatalt – és mindent, ami ehhez tartozik – szabad akaratából választotta.      Ennek csak egy oka lehet: Isten akarta így. Isten hívta és ezt a meghívást Jézus Krisztus különös követésére a meghívott érett megfontolás és szabad elhatározás után hálásan fogadta el. Éppen ezért csodálkozom és sok más ember is, hogy az utóbbi időben néhány klerikus arra érzi magát hivatva, hogy a világ előtt kijelentse, hogy saját ígéretét fölöslegesnek és tetszése szerint megváltoztathatónak tartja. Kedves paptársaim, tényleg szeretnénk tudni, hogy a felszentelésetekkor őszintén adtátok ígéreteteket vagy már akkor becsaptatok minden jelenlevőt? Mióta nem érzitek magatokat ígéretetekhez kötve? Mi váltotta ki bennetek ezt a radikális lelkület-változást?      És az Egyház tanítását és rendjét valóban bármikor megváltoztathatónak tartjátok? Hogyan akarjátok ígéretetek megszegését házastársaknak vagy más embereknek érthetővé tenni, akiket egy egész életen át tartó ígéret kötelez? Hogyan viszonyultok minden évszázad ember-millióihoz, akik halálukig hűségesen megtartották és védelmezték az Egyház tanítását és rendjét? Vagy talán már egyáltalán nem tudjátok, hogy mit ígértetek felszentelésetek napján? 2011. szeptember 17.