Két írás Szent Johannával kapcsolatban, az egyik egy autentikus könyv előszava, mely nem csak katolikus, hanem történelem-hű ábrázolása az eseményeknek, a másik pedig egy beszámoló Shaw Szent Johanna című darabjának nemrégen bemutatott magyarországi előadásáról. 1. A szentek élete történelem Louis de Wohl: Szent Johanna életéről szóló könyvének előszava A szentek élete történelem. Mert a szentek csinálják a történelmet, és ami még ennél is fontosabb, úgy csinálnak történelmet, ahogy azt Isten akarja. A történelem szentek nélkül nem egyéb, mint harc és háború, országok leigázása és országok felszabadítása, uralkodók rémtettei, és a hatalom áthelyeződése egyik néptől egy másik néphez. De időről időre Isten megmutatja, milyennek akarja Ő a történelmet, és ehhez szüksége van egy szentre. A szentek emberek és nem mindig békés emberek. Tudnak harcolni, sőt, kell harcolniuk, amikor a gonosszal találják magukat szemben. Ez a könyv egy Istenért harcoló nagy ember, egy lány története, aki szent volt. Történelmet csinált, mikor szegély, elnyomott országát győzelemre vezette. De azzal is történelmet csinált, mikor példájával megmutatta, hogy ha győzni akarunk, akkor a hit a legfontosabb. 2. A Szent Johanna című dráma Budapesten 2011-ben 2011. szeptember 30-án a budapesti Nemzeti Színházban bemutatták George Bernard Shaw: Szent Johanna című drámáját, melyet a színház igazgatója rendezett. Még azokat is, akik ismerik az előadás rendezőjét, életfelfogását, eddigi munkáit, meglepte ez az előadás. A Szent Johanna a hit drámája, a darab mondanivalója csak ez lehet: a hit a legnagyobb erő, és csodákra képes!      A magyar Nemzeti Színház mostani előadása viszont nevetségessé, de legalábbis hiteltelenné teszi a hitet, és valami olyasmit próbál meg sugallni – a mai politikai helyzetre asszociálva –, hogy az állam az egyházra támaszkodva bármilyen gazságot megtehet. Az előadás fő tanulsága azonban nem ez, hanem az, hogy a mai ember – és éppen a mai kultúrából tanulva – képtelen bármiről is feltételezni, hogy az valóban tiszta. Még egy Szent Johannáról sem. A környezetéről, azaz a francia felsőosztályról pedig végképp nem. Ezért Johannát minden nemes egyszerűségtől, nagyságtól mentes, közönséges lánynak, sőt egyhelyütt férfitól is kísértésbe esett lánynak ábrázolja, akit ráadásul a darab végén legalább 5 percig premier plánban teljesen meztelenül rohangáltat a nyílt színen úgy, hogy még akkor is meztelen, amikor szenttéavatásának dokumentumát felolvassák. A nézőnek a látottak után csak az juthat az eszébe, hogy a rendezőnek ez a végső meztelenség volt az egyetlen fix pontja, és minden egyebet ehhez igazított. Azt hiszem, ezt nevezik koncepciónak, az úgynevezett koncepciós perek is így készültek, készülnek. Van egy előre elkészített ítélet, amihez minden előzményt „igazítani” kell.      Az ország első színházában, a budapesti Nemzeti Színházban a koncepció az volt, hogy szüzek csak a mesében léteznek. A hit szintén mese, és a vallás csak a hatalomról szól. Miután megvolt a koncepció, minden másnak ezt kellett szolgálnia. Ez az „igazítás” a fordítással kezdődött. Johannát, akit 1429-ben történt fellépése óta mindig, mindenütt egyetlen néven ismertek, mégpedig „a Szűz” néven, ebben az előadásban Lánynak hívják. A fordító ehhez a következő magyarázatot fűzte: »Johannát a magyar hagyomány az Orleánsi Szűz néven tartja számon, s bár igaz, hogy szűz volt, ezt a megnevezést kerültem, hiszen a „Szűz” elsősorban Máriát, Jézus anyját jelöli. Sem Shaw, sem a francia hagyomány nem használja Johannára a „Szűz” nevet ( = „virgin” ill. „vierge”), hanem angolul Maid-nek, franciául Pucelle-nek, azaz Lánynak nevezik. Így én is a Lány megnevezést használom.« Jean d’Arc életéről, peréről, majd perének felülvizsgálatáról számtalan hiteles dokumentum maradt fel, sőt, az utóbbi teljes anyaga előkerült. Johannát ezekben mindig „pucelle”-nek nevezik. A Francia-Magyar szótár szerint a pucelle jelentése: hajadon szűz. Illetve a Magyar Francia szótárban a szűz jelentése: pucelle, intact, vierge.      Az angol szótárban a „maid”: fiatal lány, hajadon, szűz. Hogy nem egyszerű lányról van szó, amire az angol a girl szót használja, hanem olyan lányról, aki még szűz, onnan is kiderül, hogy a „maid” szóból képzett „maiden” jelentése: hajadon, szűzies, ami még inkább kiemeli, hogy a hajadon ebben a kifejezésben elsősorban az érintetlen lányt, és nem a koránál vagy neménél fogva lányt jelenti.      A Magay-Országh Magyar-Angol szótárban a magyar „szűz” szó melléknévként ugyan valóban a „virgin” (vagy pure) szóval fordítandó, de főnévként a „virgin” mellett, mint irodalmi kifejezés egyedül a „maid” szó áll, amit Shaw használt, és amiből a magyar fordítás készült. Mint ahogy irodalmi nyelven a „szüzesség” szintén egyedül „maidenhood”. A dokumentumokból az is kiderül, hogy Johanna maga adta magának a pucelle, azaz „a szűz” nevet. Mikor a kihallgatásakor megkérdezték, hogy miért hívatja magát „a szűz”-nek, azt válaszolta, „mert az vagyok”, vizsgáljanak meg. Ez a megvizsgálás meg is történt, és mivel hivatalosan megállapították, hogy érintetlen, utasították az őreit, hogy ne erőszakoskodjanak vele. Ami világosan mutatja, hogy még ellenfelei, az angolok, ugyan az életét elveszik, de szűz mivoltát tiszteletben tartják. Mindenezek ismeretében a pucelle szót mindig minden más nyelvre szűz-nek fordították. Most azonban a Nemzeti Színház fordítója úgy ítélte, hogy se a színház embereitől, se a mai nézőktől nem lehet elvárni, hogy valakiről, aki férfiak között él, ilyen állapotot tételezzenek fel, ezért fittyet hányva a hiteles fordításnak, a szüzet lefokozta lányra. A fordító magyarázatában azt is írja, hogy azért sem fordította szűz-nek a szűz szót, mert »hiszen a „Szűz” elsősorban Máriát, Jézus anyját jelöli«.      A fordító tehát nem tudja, hogy Szűz Máriát soha nem szólítják, sehol, semmikor, „a Szűz”-nek. Magyarban, de csak magyarban, a Boldogságos Szűz Mária a neve. Németben, Unsere Liebe Frau ( = a mi kedves asszonyunk), vagyis, Frau = asszony és nem „hajadon” vagy „szűz”". Szűz Máriának minden nyelven, valamilyen melléknévvel ellátott ASSZONY a neve, hiszen szüzessége mellett gyereket szült, és ezáltal anyává, vagyis „asszonnyá” vált. Ehhez képest már csak apróság, hogy a Nemzeti előadásában Szent Katalinra (aki Szent Margit és Szent Mihály arkangyal mellett Johanna Hangjai-nak egyike volt) azt mondják, hogy Boldogságos Katalin. Ez a név kizárólag a magyarban használatos, és kizárólag Szűz Máriára használják.      És az is, hogy Jean d’Arc kopaszra vágott hajjal jár-kel a színpadon. Jean ugyan valóban levágta a haját, amikor a katonaruhát felvette, de természetesen nem kopaszra. (Kopaszra Szent Klára vágatta a haját, hogy családja ne tudja kivinni a zárdából.) A Nemzeti Színház előadása azt világítja meg, hogy a történelem-hamisítások nem a véletlenek művei, hanem mindig valamilyen cél érdekében történnek. A mostaninak az volt a célja, hogy kompromittálja, bizonyos fokig nevetségessé tegye a hitet, a katolikus vallást, és mindazt, amit az Egyház tanít. És mindenekelőtt a szüzességet, a tiszta, szűzi életet utalja a lehetetlenség, a mondák világába. 2011. november 4.