Teljesül Malakiás jóslata Benedek pápára vonatkozóan?
(forrás: www.fsspx.info – 2011. október 29.)

Az Israelnetz hírügynökség 2011. október 27-i jelentése szerint Benedek pápa egy többszáz éves olajfát kapott Izraelből. Az ajándékot Netanjahu miniszterelnök utasítására a Vatikán és a zsidó állam közötti „virágzó” kapcsolatok szimbólumaként adták át a pápának.
     Az ajándékozás előzménye XVI. Benedek pápának egy kijelentése volt, melyet 2009. évi szentföldi zarándoklata alatt tett: a pápa ekkor egy nagyon régi olajfa mellett elhaladva azt mondta, hogy bárcsak egy hasonló fa díszítené a vatikáni kerteket is.
     Netanjahu kijelentette, hogy az ajándékba adott olajfa a népek és vallások közötti béke és testvériség iránti közös erőfeszítést reprezentálja.

Az izraeli miniszterelnök mostani ajándéka az úgynevezett Malakiás jóslatokat juttatja az ember eszébe. Malakiás jóslata XVI. Benedek pápára ugyanis így hangzik: „Gloria olivae” – Az olajfa dicsősége.

Malakiás jóslatai 112 orákulumszerű jövendölésből állnak, melyek a pápákra vonatkoznak I. Celestin (1143-44) pápától kezdve a világ végéig. Ezek egy 1595-ben kiadott kétkötetes műben láttak először napvilágot, mely a bencések híres tagjairól szólt, s melynek címe: „Lignum vitae, ornamentum et decus ecclesiae”. E mű 307-311 oldalát foglalta el Szent Malakiás jóslata a pápákról. A fejezet címe: „Prophetia S. Malachiae archiepiscopi de summis pontificibus”.
     A jóslatok rövid mondások, melyek a pápa személyére, származására, nevére, családi címerére vagy a pontifikátusa alatti fontos eseményekre vonatkoznak, és ezért sokszor csak utólag értelmezhetőek.
     (A jóslatok szerzőségéről a mai napig folynak viták. Sokan úgy vélik, hogy azok nem Malakiástól származnak, hanem olyan valakitől (talán Néri Szent Fülöptől), aki az első megjelenése körüli időkben élt. Ezt a véleményt támasztja alá, hogy a nyilvánosságra hozását megelőző idők pápáira sokkal jobban illenek a mondások, mint a későbbi pápákra. Ugyanakkor sok későbbi pápáról is meglepően pontos leírást ad Malakiás jóslata.)

A három utolsó bejegyzés így hangzik:
     II. János Pál pápa (1978-2005): „De labore solis”
     XVI. Benedek pápa (2005-től): „Gloria olivae”
     Ezután így végződik a jóslat: „IN PERSECUTIONE EXTREMA S.R. ECCLESIAE SEBEDIT PETRUS ROMANUS, QUI PASCET OVES IN MULTIS TRIBULATIONIBUS, QUIBUS TRANSACTIS CIVITAS SEPTICOLLIS DIRUETUR ET JUDEX TREMENDUS JUDICAVIT POPULUM SUUM. FINIS” – („Az Anyaszentegyház utolsó üldözése idején Péter, a római fog uralkodni. A juhokat sok szorongattatás közepette fogja legeltetni. Ezután a Hétdomb-várost elpusztítják, és a rettenetes Bíró megítéli a népét. Vége.”

A „De labore solis” szavakat „A nap munkása”-kifejezéssel szokták fordítani azok, akik II. János Pál pápát az Egyház fáradhatatlan napszámosaként akarják beállítani. Holott a latin szótárban e kifejezés megfelelője pont ennek ellenkezője. Ott a „De labore solis” fordítása „napfogyatkozás”. Ráadásul ez sokkal jobban megfelel II. János Pál pápa munkásságának.

Mit jelent a „Gloria olivae” Benedek pápára vonatkoztatva?

Korábban sokan úgy gondolták, hogy ez a mondás a pápa származására vagy hazájára fog utalni, azaz, hogy az eljövendő pápa zsidó származású lesz, vagy olyan országból fog jönni, melynek szimbóluma az olajfa (például Görögország vagy Spanyolország, esetleg Jeruzsálem).
     Ratzinger bíboros pápává választása után, illetve pontifikátusának első, reménykeltő hónapjaiban sokan úgy gondolták, hogy az új pápának az ortodox egyházhoz való viszonyára utal Malakiás jóslata. Hiszen XVI. Benedek pápa egyik célja a görög-keletieknek a római-katolikus Egyházba való visszatérítése.

Ugyanakkor a mondást így is lehet értelmezni: „Az olajfa (a zsidóság) újra tiszteletreméltó lesz”, „újra érvényesülni fog”.
     És ezzel visszaérkeztünk cikkünk kiindulópontjához. Netanjahu miniszterelnök szimbolikus ajándékához, mely szerinte „a népek és vallások közötti béke és testvériség iránti közös erőfeszítést reprezentálja”. Ebben az esetben a zsidóság nem azért jut dicsőségre, mert megtér, és Jézust elismeri a megígért Messiásnak (ahogy a végidőkre a Szentírás mondja), hanem azért, mert a Jézus nélküli világtestvériséget, a közös világvallást terjeszti el.

Bár a jövendölésekkel kapcsolatban mindig elengedhetetlen az óvatosság, maga Jézus azt tanítja, hogy az idők jeleire figyeljünk, és legyünk mindig éberek. Pont erre szolgálhat egy ilyen régi, kipróbált jövendölés.
     Hiszen egyenesen groteszk volt, ahogy a pápa vezetése alatt alig pár napja Assisiben meglett férfiak frissen és vidáman a békéről értekeztek, és tettek úgy, mintha a világban minden a legnagyszerűbben haladna. Aki látta a mostani Assisi-2011 találkozót, az csak a fejét foghatja és azt kérdezheti, hogyan lehetséges ennyi naivitás. Az egész úgy hatott, mint egy gálavacsora a Titanicon nem sokkal a jégheggyel való összeütközés előtt. Hiszen pont most a világnak nincs egyetlen szeglete sem, mely ne a teljes összeomlás küszöbén állna!

És ebben a katasztrofális helyzetben ott állnak a pápa és a Krisztus-tagadók nagy barátságban Assisiben. Látjuk kezet rázni őket, aztán ahogy egy kedves béke-táncot néznek és megtapsolnak, mint a vallások közötti közösség jelét, hogy az egész világnak megmutassák, hogy a modern ember milyen jól szolgálja a békét.

Malakiás jóslata segíthet abban, hogy az embereket felébressze, hogy ráébredjenek, hogy nem az ember – aki magát Isten helyére helyezte – a történelem ura, hanem egyedül Isten.
     Hogy van a Szentírásban egy könyv, a Jelenések könyve, melyben Isten a harag csészéit önti ki a világra, és hogy az az idő, melyben mi élünk, afelé tart, hogy a leginkább provokálja Istent.
     Hogy az ember emlékezetébe idézze, hogy egészen más birodalmak is elpusztultak – például Szodomától Gomorráig, az egyiptomi birodalomtól a római birodalomig. Ezek is mind elpusztíthatatlannak tartották magukat és mégis eltűntek a történelem színpadáról, mely csak egy igazságot ismer:

ISTEN AZ ÚR

2011. november 4.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA