Előzmény: XVI. Benedek pápa németországi körútjának utolsó állomásán, Freiburgban, az eretnek kijelentéséiről ismert Zöllitsch érsek, a német püspöki konferencia elnökének megyéspüspöki székhelyén felháborító, hitellenes botrányok zajlottak le futó kamera, azaz ország-világ előtt élőben.      Az első botrányra az esti vecsernye előtt került sor, amikor a helyi katolikus ifjúsági mozgalom aktivistái a színpadról tehették fel provokáló kérdéseiket a gyülekező fiataloknak. Ezt az akciót az egyházmegye hivatalos internetes lapja nem csak, hogy nem ítélte el, de még pozitívnak is értékelte.      A második botrány, ha lehet még szörnyűbb volt, de sajnos – eleddig – nem talált akkora visszhangra, mint az első. A pápai mise alatt, melyen számtalan pap is részt vett, feltűnő és kihívó módon groteszkül felöltözött nők áldoztattak.      E két eseményről lásd a honlap HÍREK oldalán a tudósításokat. Ehelyütt a kath.net újságírójának Wolfgang Ockenfels domonkossal, a Trier-i egyetem teológiai fakultásának professzorával folytatott interjújából következnek a legérdekesebb részek: Kérdés: Mi volt az Ön személyes benyomása: hogyan fogadta a német nyilvánosság és a német katolikus egyház a pápát? Ockenfels: A világi közvélemény, tehát a média és a televízió-társaságok túlnyomó része, olyan emberek kezében van, akik számára minden szilárd keresztény hitközösség, mely még igényt tart az igazságra, szörnyűséget jelent. Ezektől természetesen semmilyen barátságos vagy szívélyes fogadtatást nem lehetett várni.      Súlyosbítóan jön ehhez a régi „Rómától-el-mozgalom”, mely Németországban a reformáció óta nem csak a nemzeti protestánsoknál, de a katolikus egyházon belül is megfigyelhető. Ez a 19. század óta egyre nyilvánvalóbbá válik, és ezért a modern reform-katolikusok reformjavaslatainak többsége már csak régiség értékkel rendelkezik.      Különben is, a német egyház annyira függővé tette magát a világi médiától, hogy egy a pápa iránti lelkesedést már nem képesek artikulálni. Kérdés: A pápa parlamentben tartott beszédének mely aspektusát tartja Ön különösen megszívlelendőnek? Ockenfels: A tény, hogy a pápai beszéd sokak elvárásának nem felelt meg éppen annak jelentőségét húzza alá, amit a pápa ehelyett mondott. A pápa az európai pénzügyi mentőcsomagról várt etikai beszéd helyett azokra az elvekre hívta fel a képviselők figyelmét, ami igazán fontos. A demokráciában nem a formális többségi elv a fontos, hanem a természet és emberi jog. E kérdéseken alapszik a demokrácia legitimitása, ami most egyre nagyobb válságba kerül. Ezáltal a katolikus szociális tanítás természetjog-gondolata hallatlan jelentőséget kap, melyet különösen az akadémikus teológiában újra kellene gondolni és közvetíteni. Kérdés: Valójában miről van szó, amikor a németországi egyház szakadásáról beszélnek? Ockenfels: Egyházonbelüli különböző áramlatok mindig is voltak. A pásztorok azért vannak, hogy az ellenségeseket feloszlassák és a juhok szétszóródását megakadályozzák. Ez az egyházonbelüli ökumenizmus feladata, melynek nem szabad a permanens, magukban keringő párbeszédekben kimerülni.      De nálunk a tényleges probléma sokkal mélyebben rejlik. Ez az Istenben való egyre inkább megritkult hitben van. Tömegméretű hitvesztéssel van dolgunk, a megváltásra szorultság tudatának eklatáns hiányával.      A pápa, amikor Németországba jött, missziós területre lépett. A keresztény missziós küldetést nyomatékosan teljesítette, anélkül, hogy erőszakossá vált volna. A pápának a helyi egyház hitele a fontos. Az egyház szabadságáról van szó, mely túlságosan is belekeveredett a politikai, gazdasági és kulturális függőségbe. Ahol ez a függőség az egyház küldetésének útjában áll, ott meg kell szüntetni. Ezt jelenti a világiasságtól való elfordulás. Kérdés: A pápa nyilvánvalóan a helyi egyháznak szóló üzenettel érkezik. Úgy látja Ön, hogy a német katolikus egyház el fogja fogadni ezt az üzenetet? Ockenfels: Néhány püspök már megtanulta, hogyan kell nagyon szabadosan azokkal a szövegekkel bánni, melyek Rómából jönnek. De a pápai beszédek címzettjei elsősorban nem is a püspökök és a papok voltak, hanem minden hívő. Sőt, a nem-hívők is megszólítottnak érezhették magukat.      Nekem úgy tűnik, hogy sok egyszerű hívő jobban megértette a pápát, mint némely teológus és „hivatásos katolikus”. Persze a pápa itt hagyott néhány feltörésre váró diót, ezek közé tartozik elsősorban a világiasságtól való elfordulás és az Egyház eléggé elhanyagolt természetjog-tradíciója. Kérdés: Mi a véleménye a freiburgi fiatalokkal való találkozást megelőző programról? Ockenfels: Mintapéldája volt a tömegpszichológiai manipulációnak. És annak, milyen messze távolodtak már el a fiatalok funkcionáriusai az egyházuktól. 2011. október 3.