AZ OTTAVIANI INTERVENCIÓ

Erdélyi tapasztalataim olyan gyümölcsöt is hoztak, hogy az elkövetkezendő napokban végre felkerül a honlapra az ú. n. Ottaviani Intervenció. A cikk Gergely atya honlapjáról való, és három részből áll: Father Anthony Cekada „Az Ottaviani Intervenció történelmi háttere” című bevezetőjéből, Ottaviani és Bacci bíborosok VI. Pál pápának írt leveléből, és magából az Intervenció szövegéből. A tanulmányhoz tartozó Jegyzeteket külön dokumentumban közlöm. A hosszú cikket az angol eredetiből Alácsi Ervin János fordította.

Az egész tanulmány számunkra, a mára legfontosabb következtetése így hangzik: Az Ottaviani Intervenció arra késztet minket, hogy meggondoljuk, vajon a széles körben elterjedt liturgikus visszaélések – és hitvesztés – nem az új rítusban gyökerező alapelvek természetes következményei-e? Vajon a hivatalosan szankcionált reformok nem bizonyultak-e, ahogyan az Intervenció megfogalmazta, „felmérhetetlen hibának”?

2.
Az Ottaviani Intervenció – A bíborosok levele
Írta: Father Anthony Cekada

ŐSZENTSÉGÉNEK VI. PÁL PÁPÁNAK
1969. szeptember 25.

ALFREDO OTTAVIANI ÉS ANTONIO BACCI  BÍBOROSOK
RÓMA

1969. szeptember 25.

LEGSZENTEBB ATYÁNK!

Óvatosan megvizsgálván és mások vizsgálódásának is alávetvén az új miserítust (Novus Ordo Missae), amelyet a Bizottság a Szent Liturgiáról Szóló Konstitúció Implementálására szakértői készítettek elő, valamint hosszas imádság és reflexió után, Isten és Szentséged színe előtt kötelességünknek érezzük, hogy a következő megfontolásokat terjesszük elő:

1. A csatolt Kritikai Tanulmány válogatott püspökök, teológusok, liturgikus szakértők és lelkipásztorok munkája. Rövidsége ellenére a tanulmány elég világosan megmutatja, hogy a Novus Ordo Missae – tekintve annak egészen különböző értelmezések felé nyitott új elemeit, amelyeket implikál, illetve természetesnek vesz – mind egészében véve, mind pedig részleteiben, megdöbbentő elrugaszkodást jelent a mise katolikus teológiájához képest, ahogy az a Trienti Zsinat 22. szesszióján megfogalmazást nyert. A rítus abban az időben véglegesen rögzített kánonjai leküzdhetetlen akadályt állítottak fel minden olyan eretnekség számára, amely a misztérium integritását veszélyeztetné.

2. Az előterjesztett pasztorális indokok, amelyek egy ilyen komoly szakítást hívatottak igazolni, még akkor is, ha ezek az indokok a doktrinális megfontolásokkal szemben megállnák a helyüket, nem tűnnek elégségesnek. A Novus Ordo újításai, és hogy mindaz, ami időtlen érték, csak kis szerepet kap benne – ha egyáltalán megvan még – könnyen meggyőződéssé változtathatja azt a bizonyos körökben már elterjedt gyanút, hogy a keresztények által mindig is vallott igazságokat meg lehet változtatni, illetve figyelmen kívül lehet hagyni anélkül, hogy hűtlenekké válnánk a hitletéteményhez, amit a katolikus hit megtartani köteles mindörökké. Az újkeletű reformok egyértelműen bebizonyították, hogy új változások a liturgiában nem vezethetők be anélkül, hogy a híveket összezavarnánk, akik már így is a türelmetlenség és hitük kétségbevonhatatlan elgyengülésének jeleit mutatják. A klérus legjobbjai között az eredmény a lelkiismeret gyötrelmes krízise, amelynek számtalan példája jut naponta tudomásunkra.

3. Biztosak vagyunk abban, hogy ezek a megfontolások, melyeket lelkipásztorok és nyájaik élő hangjai sarkallnak, visszhangra találnak majd Szentséged szívében, amely mindig oly gondos az Egyház gyermekeinek lelki szükségletei iránt. Egy törvény mindig az emberek javát kell szolgálja, így ha egy törvény ártalmasnak bizonyul, akkor az embereknek meg van az a joga, sőt kötelessége, hogy megkérjék a törvényhozót, helyezze azt hatályon kívül.

Egy olyan időszakban tehát, amikor a hit tisztasága és az Egyház egysége kegyetlen támadásokat szenved, s egyre nagyobb veszélyben van, amelyet Ön, Szentséges Atyánk, naponta és fájdalommal visszhangoz szavaiban, akkor mi a legőszintébben kérjük Szentségedet, ne fosszon meg bennünket a lehetőségtől, hogy ezután is használhassuk Szent V. Pius kikezdhetetlen és gyümölcsöket termő Missale-ját, amelyet Szentséged is oly nagy becsben tart, s amelyet olyannyira szeret és tisztel az egész katolikus világ.

A. Card. Ottaviani
A. Card. Bacci


Feltéve: 2011. szeptember 7.


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA