Monsignore Pozzo válaszolt a gloria.tv néhány kérdésére. Íme a leglényegesebb kérdések és válaszok rövid összefoglalója: Monsignore Pozzo benyomása a teológiai tárgyalásokról nagyon pozitív, úgy látja, hogy szabad, őszinte és olykor heves vitákat folytattak le, melyek arra szolgáltak, hogy mind a Pius Közösség, mind a kongregáció szakértőinek álláspontja világosan és mélyrehatóan tisztázódjon. Most arról van szó, hogy ezt kiértékeljék, és megállapítsák, milyen lehetőségek állnak fenn, hogy a megtárgyalt tanbeli nehézségeket és tanbeli problémákat megoldják. Arra a kérdésre, hogy létezik-e forgatókönyv arra az esetre, ha a közösség nem írja alá a preambulumot, Mons. Pozzo azt válaszolta, hogy a Vatikán pozitív és elismerő választ remél. Ezen kívül lehetőség van a korrektúrára, pontosításokra és helyesbítésekre. Szerinte jelenleg „nem helyénvaló” azt feszegetni, mi lenne, ha a nehézségek megoldhatatlannak bizonyulnának. „Jelenleg ez a probléma nem merült fel.” Miután a közösség nem a semmiből keletkezett, hanem az egyházi válságra adott válaszként, mit gondol a titkár úr, a hivatalos egyházmegyék, különösen a problémás országokban, elfogadják-e majd a Pius Közösséget? – szólt a következő kérdés. Mons. Pozzo azon a véleményen volt, hogy ami „valóban és egészen katolikus az teljes joggal része a katolikus Egyháznak”. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének nehézségek, tekintettel arra a válságra is, melyben a katolikus egyház ezen országokban van. Ugyanakkor az Egyház történelmében már többször előfordult ilyesmi. „Ezért a válasz egyszerű: aki valóban és egészen katolikus, annak nem csak joga van, hanem jól is beleszokik és megbarátkozik a katolikus Egyházban.” Arra a kérdésre, hogy miért állnak egyesek olyan ellenségesen a régi liturgiával szemben, Mons. Pozzo azt válaszolta, hogy szerinte az elmúlt évtizedekben elhanyagolták a szemináriumokban a liturgikus oktatást. „A szakadás elvét akarták bevezetni, eltávolodást, radikális ellentétet” az új és a tradicionális liturgia között.      Ezután a Vatikán szokásos érveit ismételte meg, miszerint VI. Pál miséje jó, csak a gyakorlatban rosszul használják. Arra a kérdésre, hogy miért tartja mégis hasznosnak a régi misét támogatni, Mons. Pozzo azt felelte, hogy bizonyos elemek, például a „misztérium, a szentség, az áldozat, Jézus valóságos jelenléte az Eucharisztiában iránti érzék ebben a liturgiában különösen megnyilvánul”, azonkívül „a belső összeszedettség nagy pillanatai” vannak meg benne. Nem gondolja úgy, hogy ezek az új miséből hiányzanak, de a régiben „világosabban megmutatkoznak”. Majd hozzátette, hogy senki nem tiltja meg, hogy arra gondoljunk, hogy „a jövőben a két forma egyesítésére kerül sor”. De ez „nem rövidtávú cél”, és „nem érhető el íróasztalnál”, 2011. október 4.