A honlap eleinte még beszámolt az Egyház önpusztításának napi bizonyítékairól, de ahogy múlt az idő, és soha egyik borzalomnak sem lett semmilyen következménye, és ahogy sokasodtak az ilyen fajta történések, leszokott róla, hogy olyan „csip-csup” dolgokról, mint hogy egy „katolikus” pap a hívei közé a padba beülve „misézik”, vagy hogy egy „katolikus” szerzetes-közösség a homoszexualitást reklámozza, vagy hogy egy „katolikus” érsekség „katolikus” szervezete eretnek credót ír és küld szét a plébániákra stb. stb. hírt adjon.      Mostanra már olyasmiről is csak címszavakban vagy sehogy nem emlékezik meg, hogy egy bíboros-pátriárka a nők pappá-szentelésének szükségességéről nyilatkozik, vagy egy másik főpap arról beszél, hogy semmi szükségét nem látja, hogy a kézbe-áldozást, mely „egyébként is az őskeresztények szokása” volt, beszüntessen, vagy legalább saját maga ne gyakoroljon. Most azonban olyan képekre lettem figyelmes az interneten, melyet feltétlenül be kell mutatnom. Legfőképpen azért, mert Magyarországon nagyon sokan azzal érvelnek, hogy olyan borzalmak, melyek nyugaton történnek, nálunk nem fordulhatnak elő, vagyis, nem a zsinatutáni szellemben van a hiba, hanem mindössze néhány személyben. Nos, az itt következő képek nem ezt bizonyítják. A templom, melyet ábrázolnak, 1990-ben épült. Építtetője, Tiszalök akkori plébánosa a lenti képeken jobb oldalt a minoriták öltözékében áll az oltárképen, itt bal oldalt pedig civilben egy kitüntetés átvételekor. A képhez tartozó szövegből megismerjük életrajzát is, ebből pedig azt, hogy több helyen építtetett templomot. Vajon azok is mind az itt látott lelkületet sugározzák?      Mert akkor nem csoda, hogy a katolikusok mind pogányokká válnak. Hogyan és mit lehet egy ilyen szentélyű templomban arról a valakiről tanítani, aki azt mondta magáról, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet? Aki azt mondta, hogy egyszerre nem lehet két istennek szolgálni, mert aki ilyet tesz, az elkárhozik. Stb. stb. És hogy lehet azt állítani ezek után, hogy Magyarországon nem tudtak Assisi botrányáról, amikor itt a bizonyíték, hogy az egyik eldugott helyen is ezt tartják a legfontosabb „katolikus” igazságnak, ami alatt hitéletüket élik? A templom történetéhez még azt kell tudni, hogy Tiszalök előző katolikus templomát a németek 1944-ben felrobbantották, az oltárkép bal oldalán látható templom képe ezt a régi templomot örökíti meg. Az új templom építtetője Horváth János plébános volt, aki a kép jobb oldalán látható, a minoriták szerzetesi ruhájában. A kép talán most a kelleténél is aktuálisabb, tekintettel XVI. Benedek pápa által őszre tervezett „találkozóra”. A képen a szivárványszimbólum is megjelenik. A különböző világvallások képviselői szépen kivehetőek, középen az azóta már boldoggá avatott II. János Pál pápával. A képet Huszár István nyíregyházi „festőművész” készítette, aki már elhalálozott. Azt hiszem ez a templom-belső valóban egyedülálló a világon, legalábbis még sehol nem olvastam, hogy valahol másnak is eszébe jutott volna Assisi képét, a pontos dátummal együtt egy katolikus templom szentélyébe felmázolni. Vajon milyen lelkületű az a pap, aki e kép előtt „misézik”? Arra az érvre, hogy mégiscsak érdem, ha egy helységnek sokáig nincs katolikus temploma, és végre jön egy plébános, aki építtetett egyet, az a válasz, hogy jobb egy kis szobából átalakított kápolnácskában az igaz hitet hirdetni és élni, vagy a katakombákban misézni, mint a legfényesebb katedrálisokban eretnekséget terjeszteni.      Ezt bizonyítja az a – első hallásra fura – tény is, hogy mára sokkal több olyan ember él igaz katolikus életet, aki évtizedekig nem járt templomba, azaz a zsinatutáni misére, mint aki folyamatosan megmaradt „gyakorló” katolikusnak. A tradícióhoz többségében olyanok csatlakoztak, akik a zsinat után évekig az Egyháztól távol éltek. Mikor vissza akartak térni gyerekkoruk hitéhez, elszörnyedve látták, hogy mi lett belőle. Feltéve: 2011. augusztus 14.