A június 18-i Eleison kommentár négy folytatásos kommentárt ígért, melyek a XVI. Benedek pápa „gondolkodási módjában” tapasztalható „zűrzavart” mutatják be. E négy cikk a Szent X. Pius Papi Közösség négy püspökének egyike, Tissier de Mallerais püspök úrnak Benedek pápa gondolkodásmódjáról két évvel ezelőtt írt értékes tanulmányának összefoglalását tartalmazza.      Tissier püspök úr értekezésének címe: „A hit, veszélyeztetve az értelem által” („The Faith Imperilled by Reason”). Bár maga a szerző dolgozatát „szerénynek” nevezi – az mégis alkalmas arra, hogy feltárja a pápa alapvető problémáját, azaz azt, hogyan lehet az Egyház katolikus hitét teljesen vallani, anélkül, hogy egyúttal a modern világ értékeit el kellene ítélni. A tanulmány bebizonyítja, hogy az ilyen gondolkodás kényszerítő módon zűrzavaros, akkor is, ha maga a pápa valahogyan még hisz. A tanulmány négy részből áll. A „Kontinuitás hermeneutikájába” való fontos bevezetés után a püspök a pápai gondolkodás filozófiai és teológiai gyökereit vizsgálja meg. A harmadik részben aztán e gondolkodás gyümölcseit mutatja be tekintettel a Szentírásra, a dogmára, az Egyházra és a társadalomra, Krisztus királyságára és a végső dolgokra. A püspök dolgozatát ezután a pápa újhitének mértéktartó megítélésével zárja – nagyon kritikusan, de tele tisztelettel. Kezdjük összefoglalásunkat a bevezetés áttekintésével. XVI. Benedek pápa – ahogy valójában mindannyiunk – alapvető problémája a katolikus Egyház és a modern világ közötti ellentét megléte. A pápa például elismeri, hogy a modern tudomány erkölcs nélküli, a modern társadalom szekuláris és a modern kultúra sokvallású. Ugyanakkor ő ezt az ellentétet a hit és az értelem – az Egyház hite és a 18. századi felvilágosodásból kidolgozott, értelem között fennálló szakadásban határozza meg. Mindazonáltal meg van róla győződve, hogy mindkettőt olyan módon lehet és kell magyarázni, hogy egymással összhangban maradjanak.      Ez a meggyőződés a II. Vatikáni Zsinaton való intenzív közreműködéséből ered, hiszen ez a zsinat szintén azt próbálta meg, hogy a katolikus hitet a modern világgal kibékítse. A tradicionalista katolikusok azonban ezt a zsinatot félresikerültnek tartják, mert ennek alapelvei az igazi katolikus hittel összeegyeztethetetlenek. Innen ered Benedek pápa „Kontinuitás hermeneutikája”, azaz a zsinati dokumentumok értelmezésének pápai szisztémája, mely azt hivatott bebizonyítani, hogy a katolikus tradíció és a II. Vatikáni Zsinat között valójában nem létezik szakadás. A Benedek-féle „hermeneutika” (értelmezéstan) Wilhelm Dilthey (1833-1911) német történészre nyúlik vissza, aki azt állította, hogy a történelemben fellépő igazságok csak a mindenkori történelmi koron belül értelmezhetők, és hogy az embereket érintő igazságok alapvetően csak a mindenkori történelmi korszak emberi alanyainak részvétele, közreműködése alatt érthetőek meg.      Ezek szerint, hogy a múltban meglevő igazságok magjai a jelenbe átvihetők legyenek, el kell távolítani a múltból minden érdektelen alkotórészt, és ezeket olyan elemekkel kell helyettesíteni, melyek a mostani korban fontosak. Benedek pápa a „tisztulás és gyarapodás” eme kétlépcsős folyamatát az Egyházra is alkalmazza. Ezért véli egyfelől, hogy a hitet az értelemmel meg kell tisztítani a múlt, például a korábbi abszolutizmus hibáitól, másfelől –gondolja ő – a hit segítségével a felvilágosodás értelmét a vallásra irányuló támadásai tekintetében mérsékelni kell, és arra kell emlékeztetni, hogy emberi értékeinek – szabadságának, egyenlőségének és testvériességének – eredete mind az Egyházban van. A pápa gondolkodásának nagy hibája azon alapszik, hogy a katolikus hit igazságainak – melyekre a keresztény civilizáció felépült, és amin gyenge maradványai még ma is nyugosznak – kezdete egyáltalán nem az emberi történelemben találhatóak, hanem a változatlan Isten örök ölében. Ezek örök igazságok, az örökkévalóságból és az örökkévalóság számára. „Ég és föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el soha”, mondja a mi Urunk. (Mt 24,35) De se Dilthey, se láthatólag XVI. Benedek pápa nem képes olyan igazságokat elképzelni, melyek az emberi történelmet és mindenekelőtt ezek kiterjedését messze túlhaladja. Ha a pápa úgy gondolja, hogy a hitnélküli értelemnek tett ilyen engedményekkel ennek követőit az igaz hitre térítheti, akkor nagyot téved. Mert ezek a követők ezáltal a hitet csak még jobban megvetik! Következő alkalommal Benedek pápa gondolatainak filozófiai és teológiai gyökereit tekintjük át. Kyrie eleison Feltéve: 2011. július 13.