A világméretű pénzrendszer fenyegető összeomlása, illetve ezen összeomlás miatt a globális pénzrendszer által létrehozott világkormány megalakítása gondolkodásra kell késztessen bennünket. Egyáltalán hogyan jutottunk ebbe a katasztrofális helyzetbe, és hogyan tudnánk ebből kiszabadulni? Ha a mindenható Isten nem játszik szerepet ebben a súlyos válságban, akkor nyilvánvalóan nem kell Őt komolyan venni, hiszen akkor csak egy vasárnapi jólvagyok-időtöltést jelent. Ha viszont Isten valóban olyan fontos, mint amilyennek Őt a középkori katedrálisok építői láthatóan tartották, akkor Isten elhanyagolásának központi szerepet kell játszania a pénzrendszernek a valóság felett aratott mai diadalában. Valóban a középkorba kell visszamennünk, hogy a mai katasztrófa okait megértsük. Amikor a középkor fénykora után a hit elkezdett fogyatkozni, az emberek egyre inkább elkezdtek érdeklődni a mammon – életük e másik nagy hajtóereje iránt (Mt 6,24: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik egy egyikhez, a másikat pedig megveti.”)      A pénz, mely lényege szerint a reális áruk és szolgáltatások cseréjét kellene szolgálni, ezáltal leválasztatott a természetéről, és a modern pénzrendszerré változott, a világgazdaság urává. E folyamatban a „biztonsági tartalék-bankügy” középkor utáni elterjedése központi szerephez jutott, és közvetlenül a mai, mindenütt jelenlevő, kifizethetetlen adósságok tömegéhez vezetett. Ily módon a világ a látható bankárok, vagy jobban mondva, azok láthatatlan irányítóinak rabszolgájává vált. Ha a pénz a gazdaságot szolgálná, akkor egy bölcs állam biztosítaná, hogy a forgalomban levő pénzmennyiség a reális javak összmennyiségével, melyek e gazdaságban áruként cserélődnek, együtt növekedjen és csökkenjen. Ily módon a pénz értéke stabil maradna. Ha azonban túl sok pénz áll szemben túl kevés áruval, akkor a pénz elértéktelenődik és infláció keletkezik. Fordítva, ha túl sok áru áll szemben túl kevés pénzzel, akkor a pénz felértékelődik, és deflációt érünk el.      Az árucserét mindkét variáns kibillenti az egyensúlyból a pénz változó értéke miatt. Ha tehát a bankoknak, ahova a befektetők igazi pénzt fizetnek be, ezen igazi pénznek csak töredékét kell tartalékként félretenniük, és ezzel jelentősen nagyobb mennyiségű papírpénzt fednek le és hoznak forgalomba, akkor a bankok a forgalomban levő pénzmennyiség növelésével vagy csökkentésével a pénz értékével tudnak játszani. És óriási vagyonokat tudnak szerezni azáltal, hogy olcsó pénzt adnak hitelbe, de drága pénzt követelnek ezek visszafizetésére. Ilyen módon a pénzemberek átveszik a hatalmat az államok felett. Még rosszabb, ha a biztonsági tartalék- bankrendszer a bankoknak lehetővé teszi, hogy a pénzt teljesen elszakítsák a gazdaságtól, és saját tetszésük szerint fabrikálják. Ezáltal a bankok olyan helyzetbe kerülnek, hogy a gazdaságból minden valóságos értéket kiszívhatnak – amit meg is tesznek. A befektetők így maguk is hitelfelvevőkké válnak, és a legtöbbjüket a bankok reménytelen adósság- illetve jelzálog-rabszolgává degradálja. A bankok ezután csak saját érdekükből gondoskodnak arról, hogy az aranytojást tojó tyúk ne menjen egészen tönkre.      Szöges ellentétben ezzel a módszerrel a törvényhozó Mózes Istentől kapott bölcsességében minden kölcsönzőt azzal fékezett meg, hogy egyfelől minden hetedik évben az összes adósságot el kellett törölni (MTörv 15,1-2), másfelől minden ötvenedik évben minden tulajdont vissza kellett adni eredeti tulajdonosának (Lev 25,13). Vajon miért foglalkozott Mózes – Isten e nagy s ezért mély lelkiségű embere – egyáltalán ilyen materiális ügyekkel? Mert a rossz gazdaság az embereket kétségbeesésbe és ezzel a pokol irányába kergetheti – nézzenek körül maguk körül, ma, de mindenekelőtt holnap –, miközben a jó gazdasági helyzet szolid jólétet tesz lehetővé, mely semmi esetre sem jelenti a mammon szolgálatát, hanem az embernek megkönnyíti, hogy Isten jóságában higgyen, Út imádja és tisztelje. Hiszen az ember szellemből és testből áll. Mózes egészen biztosan összetörné a biztonsági tartalék-bankrendszert, ahogy az aranyborjút porrá zúzta. Kyrie eleison Feltéve: 2011. október 30.