Számos kommentátor ír és beszél mostanában arról, hogy a világ pénzügyi rendszere az összeomlás küszöbén áll. Bár senki nem ismeri ennek pontos dátumát, de sokan nagy, azaz teljes összeomlásról beszélnek. A 2008-as válság előtt csak nagyon kevés ember látta jönni a bajt, mert az emberek legtöbbje a mai életformát biztonságosnak és örökké tartónak hitte. Most viszont úgy néz ki, hogy ennek az életformának vége szakad. A következőkben olyan cikkekből idézek, melyek a „Burning Platform” (Égő platform) nevű internetes oldalon jelentek meg. A javaslatok az elkövetkezendő korra politikai és financiális természetűek. … (Ezután Williamson püspök úr felsorolja néhány javaslatot, melyekből csak a következő hármat fordítom le.) – Az állami szociális segélyek újjáalakítása, mert ma ezek olyan mértékben ürítik ki az államkasszát, hogy holnap egyáltalán senkinek nem lehet majd segíteni. – Az emberek kioktatása arra vonatkozólag, hogy elégedjenek meg a kevésbé magas életszínvonallal, hogy ezáltal pazarlásukkal ne tegyék tovább tönkre a társadalmat, hanem ellenkezőleg, spórolásukkal segítsenek felépíteni azt. – Az elaprózódás, a környezet tönkretevése helyett a lehető legnagyobb mértékben önellátó közösségek kialakítása. Az ilyen javaslatok gyakorlatban történő megvalósításához feltétlenül szükség van az emberek és vezetőik gondolkodásmódjában való nagyfokú változásra. A politikai döntések mindig attól függnek, hogy az embereknek mi a fontosabb vagy a legfontosabb. Miért élünk egyáltalán? Hogy a világot élvezzük vagy azért, hogy valóban örökre boldogok legyünk?      Egyáltalán ez vagy-vagy kérdés? Létezik-e az örökkévalóság? Az ilyen kérdések megmutatják, hogy a politika milyen nagy mértékben függ a vallástól, illetve a vallás eltörlésétől. A kérdés csak az, hogy korunkban a pénzügyi rendszernek még a teljes összeomlása is képes-e egyáltalán arra, hogy valakit észre térítsen? Williamson püspök úr saját utolsó kérdésére – legalábbis eddig – nem adott választ. – A legvalószínűbb válasz így hangozhat. A csőcseléket, azaz a vallástalan tömeggé tett emberek halmazát egészen biztosan nem lehet majd semmire rávenni. Az államok legalább 50 éve olyan réteget termelnek ki, melyek a munkára, az önfenntartásra már nem is gondolnak. Ez a réteg pedig annál agresszívabb lesz, minél kevesebb „kenyeret és cirkuszt” fog kapni. De mivel egyetlen ellenszert ismer csak, az erőszakot, nem fogja békén tűrni az apadó ellátást. Ehelyett majd azok ellen fordul, akiknek szerintük többjük van. És akkor azoknak védekezniük kell. De hogyan, amikor minden védekező eszközüktől, még abbeli hitüktől is, hogy ehhez joguk van, évtizedek óta megfosztották őket? Pedig a harc előbb vagy utóbb elindul. De akkor a védekezésnek a mai formái már semmire sem lesznek elegendők. Kíváncsi vagyok, erre ki készíti fel az embereket, és ki ad majd nekik segítséget? A jogvédők, az állam, az egyház, vagy ki? Kyrie eleison Feltéve: 2011. november 21.