Mekkora részt kell az államoknak vállalniuk a katolikus vallás védelméből vagy támogatásából? A katolikusok annak tudatában, hogy a katolicizmus az egyetlen igaz Istennek az egyetlen igaz vallása, e kérdésre természetesen csak ezt válaszolhatják: Az állam, mint szintén Istentől alkotott dolog, kötelezve van arra, hogy a lehető legjobban szolgálja Isten egyetlen és igaz vallását.      E véleménnyel áll szemben a liberálisok tézise, mely szerint az állam nem képes felismerni az igaz vallást, mert például a vallásnak mindenképpen az egyes emberek privát ügyének kell lennie. Ezért ezek a liberálisok a fenti kérdésre ezt válaszolják: Az államnak garantálnia kell azt a jogot, hogy minden polgára a neki tetsző vallást, illetve semmilyen vallást gyakorolhassa. A következőkben tekintsük át a katolikus érveket. Az embert Isten teremti. Az emberi természet tehát Istentől ered. Az ember viszont természeténél fogva társadalmi lény, és ezért a társadalomnak is Istentől kell erednie. Ugyanakkor nem csak az emberek egy része, hanem az egész emberiség imádattal tartozik Istennek (első parancsolat). Ezáltal a társadalomban élő ember is imádattal tartozik Istennek. De hát az állam nem más, mint az emberek társaságának összessége, akik polgárként egy állami alakulatban tömörülnek. Tehát az állam is kultikus imádattal tartozik Istennek.      A különböző kultuszok, melyek szükségszerűen kölcsönösen ellentmondanak egymásnak (különben nem lennének különbözőek), mind többé-kevésbé hamisak lehetnek, de csak egyetlen egy kultusz lehet teljesen igaz. Ha tehát létezik egy olyan kultusz, mely teljesen igaz és ilyennek felismerhető, akkor minden állam (mint állam) ezzel a kultusszal tartozik Istennek. És mivel a katolicizmus ez az egyetlen igaz kultusz, minden állam (mint állam) a katolikus kultusszal tartozik Istennek – beleértve például a mostani Angliát, Izraelt vagy Szaúd-Arábiát is. A kultikus imádat jelentős része azonban az Istennek való lehetséges legnagyobb szolgálatból áll. Milyen tekintetben segíthet ebben egy állam? Nagyon nagy szolgálatot tehet, mivel az ember természeténél fogva társadalmi lény, így társadalmának nagy befolyása van arra, hogyan érez, gondolkodik és hisz.      Az állami törvényeknek is nagy hatásuk van a polgári társadalom kialakítására. Ha például az abortusz és a pornográfia legális, akkor sok polgár végül azt fogja hinni, hogy ebben kevés, vagy egyáltalán semmi rossz nincs. Ezért alapvető kötelessége minden államnak, hogy törvényein keresztül a katolikus hitet és erkölcsöt védelmezze és támogassa. Így néz ki a világos katolikus alapelv. De azt jelenti ez az alapelv, hogy minden nem-katolikust a rendőrségnek el kell fognia és máglyára kell hajítania? Nyilvánvalóan nem, mivel Isten imádatának és a Neki való szolgálatnak értelme és célja a Neki szóló tisztelet megadásából és a lelkek megmentéséből áll. Az állam kíméletlen eljárása azonban pont ezzel ellentétes hatást váltana ki – vagyis a katolicizmust diszkreditálná és a lelkeket elidegenítené.      Az Egyház ezért azt tanítja, hogy még egy katolikus államnak is joga van arra, hogy a gyakorlatban lemondjon egy hamis vallás elleni eljárásról, ha ezek az eljárások egy még nagyobb bajt okoznának vagy egy magasabb jót akadályoznának.      Mindazonáltal az állam alapvető kötelessége továbbra is az marad, hogy a katolikus hitet és erkölcsöt támogassa. Akkor a katolicizmust rá kell kényszeríteni a polgárokra? Semmiképpen, mert a katolikus hitet nem lehet senkire ráerőszakolni. „Senki nem hisz akarata ellenére”, mondja Szent Ágoston.      Ezek szerint a most kifejtett katolikus alapelv azt jelenti, hogy egy katolikus államban, ahol az ilyen eljárások normális esetben nem okozhatnak kárt, az állam a nem-katolikus vallások nyilvános gyakorlatát megtilthatja, illetve meg kell tiltania. Ezt a logikus következtetést vetette el a II. Vatikáni Zsinat, mert liberális volt. Pedig a II. Vatikáni Zsinatig a katolikus államokban ez a logika volt az általános gyakorlat, és így sok lélek megmentéséhez járult hozzá. Kyrie eleison Feltéve: 2011. november 29.