Államvallás II.
Richard Williamson püspök 2011. december 10-i Eleisón-kommentárja

Az a kijelentés, hogy a földön minden államnak támogatni és védeni kell a katolikus vallást, a liberalizmus vallása számára tiszta eretnekség (nem tudjuk elég gyakran hangsúlyozni, hogy a liberalizmus valláspótlóként szolgál). Mindazonáltal ha Isten létezik, ha Jézus Krisztus Isten, ha minden természetes emberi közösség, mint például az állam Isten teremtménye, és ha Jézus Krisztus a katolikus Egyházat mint a lelkeknek az örök pokoltól való megmenekülésére szolgáló egy és egyetlen eszközét alapította meg, akkor minden állam – ha nem akar az emberiség ellensége lenni – kötelezve van a katolikus Egyház védelmére és támogatására. E végkövetkeztetés ellenvetései közül a három legismertebbet vizsgáljuk most meg:

Első ellenvetés: Urunk maga mondta Pontius Pilátusnak (Jn 18,36), hogy az ő királysága nem ebből a világból való. Viszont az állam ebből a világból van. Ezért az államnak semmi köze Krisztus királyságához és az Egyházhoz.

Válasz: Urunk Pilátusnak csak azt mondta, hogy az Ő birodalma és az állam különböznek egymástól, de azt nem mondta, hogy a kettőt el kell egymástól választani. Az ember lelke szintén különbözik a testétől, de ha a kettőt elválasztják, akkor az ember meghal. És a gyermekek is különböznek a szüleiktől, de e kettő elválasztása (ahogy az ifjúsági hivatalok ma csinálják) a család halálát jelenti.
     Az Egyház és az állam egymástól annyira különbözik, mint a földi élet az örökélettől, de az Egyház és az állam szétválasztása annyit tesz, hogy a földi és örök élet között akkora szakadékot teremtenek, és ezzel a pokolba hulló polgárok számát jelentősen növelik.

Második ellenvetés: A katolikus vallás igaz. De az igazság egyedül is képes érvényt szerezni magának. Ezért a katolikus Egyháznak nincs semmilyen állami kényszerintézkedésre szüksége, mint például minden más vallás nyilvános gyakorlásának a tiltására.

Válasz: Önmagában való igaz, és ahogy a latinok mondják: „Az igazság hatalmas és önmagától is érvényesülni fog.” De az igazság köztünk, emberek között az ősbűn miatt nem tud magától felülkerekedni. Ha minden emberi lényhez nem tapadna (kivéve Urunkat és Boldogasszony Anyánkat) a bűnbeesés óta a tudatlanság, a gonoszság, a gyengeség és a mohóság négy sebe, akkor az igazság győzelmének lényegesen kevesebb gát állna az útjában. Akkor Thomas Jefferson jogosan jelenthetné ki, hogy az igazságot egyszerűen a piacra kell tenni, hogy érvényt szerezzen magának.
     De a katolikusok tudják, hogy mit tanít erről az Egyház; nevezetesen, hogy az embert az ősbűn még a keresztség után is lefele húzza, úgy hogy az állam részéről minden segítségre rászorul, hogy megtalálja az igazságot, amely nélkül egyetlen lélek sem menekülhet meg.
     Az értelmes segítség nem azt jelenti, hogy az állam valakit kényszerít, hogy katolikus legyen, hanem azt, hogy az állam Jefferson piacteréről minden veszélyes hazugságot kizár.

Harmadik ellenvetés: Nagy hatalommal nagyvonalúan lehet visszaélni. Az Egyház és az állam kapcsolata mindkét fél részére nagy hatalmat jelent, és ezért nagy kárt okozhat. Nézzük csak meg, hogyan segíti kölcsönösen egymást a zsinati egyház és a szekuláris új világrend!

Válasz: „A visszaélés lehetősége nem törli el a helyes használatot”, mondja a latin. Talán bizony Urunknak sem kellett volna nekünk ajándékoznia a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, csak azért, mert azzal súlyosan vissza is lehet élni?
     A zsinati egyház és a liberális állam újraegyesülése súlyos visszaélése az Egyház és az állam helyes kapcsolatának. Mégsem bizonyíték a katolikus állam és a katolikus Egyház kapcsolatának téves voltára, hanem csak a liberalizmus hamisságára.

Kyrie eleison

Feltéve: 2011. december 11.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA