Tissier püspök „A hit, veszélyeztetve az értelem által” című írásához készült áttekintésünk negyedik és utolsó részében elérkeztünk az összefoglaló ítélethez a katolikus hitnek XVI. Benedek pápa által végrehajtott szisztematikus átértelmezéséről, mellyel ő ezt a hitet a modern ember számára hozzáférhetőbbé akarja tenni. A pápa védelmezői azt vetik Tissier püspök szemére, hogy a pápai gondolkodásnak csak az egyik oldalát mutatta be. Mindazonáltal ez az oldal létezik, és a püspök jól tette, hogy a napvilágra hozta és összességében, mint hamis rendszert, leleplezte. Mert minél több igazságot kevernek össze ezzel a téves rendszerrel, annál jobban lesz álcázva, és annál több kárt tud a lelkek megmentésében okozni.
Tissier püspök értekezésének kilencedik fejezetében bemutatja, hogyan változtatja meg a pápa a katolikusok hitének tartalmát és indítékait. Az igazi katolikusok az Egyház által definiált hittételekben hisznek, és ezeket a kinyilatkoztató Isten objektív tekintélye alapján fogadják el. De Benedek pápának ez a hit olyan, mint a hideg definíciók absztrakt vallása, és ezért inkább azt akarja állítani: „A hit Jézussal való találkozás, aki személy, Isten jelenvalósága és a szeretet jelenléte.”
A tizedik fejezetben a püspök azt mutatja meg, hogyan ingadozik ez az egész, a tárgyalt változásokból kinőtt hitrendszer. Mert Benedek pápa receptje az „átérzett katolicizmusra” abból áll, hogy a dogmákat érdektelen múltjuktól meg kell tisztítani, és egy „mélyebb”, a jelenből nyert tudattal kell őket gazdagítani. Utószavában Tissier püspök arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a modern és a katolicizmus közötti szintézis – melyre Benedek pápa katolikus szívének saját modernista fejével való megbékéléséhez szubjektív feltétlenül szüksége van – egyszerűen lehetetlen. A pápa például azt akarja hinni, hogy a minden modern demokráciában istenített emberi jogok valójában csak a kereszténység folytatása. Holott ezek az emberi jogok magukban hordják a kereszténység végét, mert az Istennel szembeni függetlenségi nyilatkozatot és az Isten által meghatározott emberi természet mindennemű korlátozása alóli felszabadítást jelentik. Sőt, ezek az emberi jogok valójában atombombák a modern embernek Isten ellen folytatott harcában, az új világrend épületének alapkövei.
A pápának, írja Tissier püspök, nem szabad abban reménykednie, hogy a világot fenn lehet tartani a vallás és az értelem „kölcsönös tisztulása és megújulása” révén, melyeknek egymást „kölcsönösen gazdagítaniuk” kell. A szekularizált értelem semmit nem tud a vallásnak nyújtani. A katolikus teológusok minden kísérlete, hogy ezzel a szekularizált értelemmel jól kijöjjenek, kártyavárként omlik össze – pontosan úgy, ahogy az „új világrend”, melyet számos teológus szolgálni remél. Tissier püspök értekezése franciául volt hozzáférhető, de ez elfogyott. Angol és olasz fordításait meg lehet találni az interneten. Kyrie eleison Feltéve: 2011. augusztus 5. |
vissza