Győzedelmes hit
Richard Williamson püspök 2011. augusztus 6-i Eleisón-kommentárja

Az utolsó négy „Eleison kommentár” Tissier de Mallerais püspöknek XVI. Benedek pápa gondolkodásmódjáról szóló meggyőző kritikáját foglalta össze. Most vizsgáljuk meg azt, hogyan néz ki a mi reakciónk erre a kritikára? Nézzük meg azt a három érvet, mellyel jámbor katolikusok a pápát az ellen a vád ellen, hogy gondolkodása nem katolikus, védelmükbe vehetnék.

A védelmezés egyik első lépését azon állításra alapozzák, hogy bármely pápa-ellenes támadás csak az Egyház ellenségeinek segít. Csakhogy a pápa legelső kötelessége nem éppen abból áll-e, hogy „testvéreit a hitben erősítse” (lásd: Lk 22,32)? Ha tehát egy pápa a hittől eltér, és mi tisztelettel megmutatjuk neki, hogy miben áll a tévedése, akkor ezzel se nem támadjuk őt, se nem az Egyház ellenségeinek viselkedését követjük, hanem sokkal inkább segítünk neki ezzel az útmutatással, hogy kötelességét ismét világosan felismerje. És ezáltal emlékeztetjük őt arra az egyetlen eszközre, mellyel ő ezeket az egyház-ellenségeket, akik manapság erősebbek, mint bármikor eddig, egyáltalán legyőzni képes: „És ez a győzelem – győzelem a világ fölött – a mi hitünk.” (1 Jn 5,4)

Tissier püspök bizonyítékai ellen felhozott második kifogás úgy hangozhatna – különösen korunkban –, hogy Benedek pápa csak fogoly a Vatikánban, vagyis, hogy a katolikus tradíciót nem védelmezheti annyira, amennyire valójában szeretné. Tény, hogy a zsinatutáni pápák tényleg sok olyan magasrangú egyházi személlyel vannak körülvéve, akik szabadkőművesek, és titokban az Egyház rombolásán fáradoznak. És az is valószínűleg igaz, hogy a II. Vatikánum után a pénzemberek egyre szorosabb hurkot vontak a Vatikán nyaka köré.
     Mindazonáltal, ha valóban az igaz hitet hirdetnék, akkor az elegendő pénzt vonzana. És ha Benedek pápa hite a valóságban nem a hegeli tévedések rabja lenne, akkor ez a hit a pápa körüli szabadkőműveseket könnyedén legyőzné!
     Talán ez a győzelem csak a vértanúság árán lenne megszerezhető, és talán az Egyház felszabadítása már egy egész sor vértanú-pápát követelne, de ha mi ezt, ahogy az ősegyházban, valóban megérdemelnénk, akkor a Vatikán hamarosan ismét szabaddá válna!

Egy harmadik és inkább közvetlen kifogást már az utolsó Eleison kommentárban érintettem: XVI. Benedek pápa állíthatná, hogy ő nem csak a hit és értelem kölcsönös korrektúrájában hisz, hanem a természetfeletti hitben is. Ezen a módon, mondhatná a pápa, két dolgot ér el egyszerre. Egyfelől ő maga teljesen hisz Jézus Krisztus megfeszített testének lelkével együtt a sírból való húsvéti feltámadásában, másfelől a modern embernek mondhatja, hogy a feltámadás igazi értelme nem egy valóságos test felemelkedéséből áll egy valóságos sírból, hanem a szellemi szeretetből, mely legyőzte a halált – de ezt csak azért mondja, hogy a modern, nem hívő embernek a feltámadást hozzáférhetőbbé tegye.

Oh, Szentatya, kérem, mondja meg végre világosan: Feltámadt Urunk megfeszített teste a valóságos sírból vagy sem? Ha nem támadt fel, akkor végre hagyja abba hinni, hogy Ő feltámadt, és ne is tegyen úgy, mintha hinné, hogy Ő ezt megtette. Azután lépjen vissza, mint azon őrültek pápája, akik ebben a feltámadásban hisznek.
     De ha Krisztus teste tényleg feltámadt ebből a sírból, akkor Önnek pontosan ezt a tényt kell a modern embernek hirdetnie. Mert a modern embert szembesíteni kell a hitetlenségével, ahelyett, hogy állandóan „szeretet, szeretet, szeretet”-t kell mondani neki – utóbbit úgyis egész nap hallja. A modern embernek sokkal inkább azt kell hallania, hogy csak a mi, valóban feltámadt Urunk volt képes arra, hogy kiengesztelhetetlen ellenségeit megfossza hatalmuktól, és teljesen elbátortalanodott apostolait világhódítókká változtassa.

Szentatya, teljesen értelmetlen és hiábavaló a világot a saját lezüllött eszközeivel elérni akarni. Hódítsa meg inkább Urunk eszközeivel! És ha kényszerítve lenne, hogy példát adjon nekünk a vértanúságból, akkor legyen biztos, hogy a közeljövőben közülünk sokunknak pontosan erre a példára lehet sürgősen szükségünk. A legnagyobb alázattal imádkozunk önért.

Kyrie eleison

(A képeken a Parkminster-i Szent John Houghton karthauzi kolostor imaterme, illetve az oltár melletti festmény látható. A kápolna falait az angol karthauziak mártírhaláláról készült festmények borítják. A honlap „A karthauzi mártírok” című cikkében olvasható azon szerzetesek vértanúsága, akik nem voltak hajlandók megtagadni hitüket, és akiket ezért VIII. Henrik alatt iszonyatos kegyetlenséggel végeztek ki.)

Feltéve: 2011. augusztus 8.


VISSZA


vissza

a KÖNYVTÁR oldalra                              a KEZDŐLAPRA