Freiburg/Németország Robert Zollitsch, Freiburg érseke és a német püspöki konferencia elnöke, azzal számol, hogy a katolikus Egyházban még az ő életében megváltozik az újraházasultakkal szembeni bánásmód. Ezt jelentette a „Die Zeit” című újság. „Ez az irgalmasság kérdése”, mondta az újságnak adott interjújában Zollitsch érsek. „Az előtt a kérdés előtt állunk, hogy hogyan segítsünk azoknak az embereknek, akiknek az élete fontos dolgokban szerencsétlenül alakult. Ehhez tartozik egy tönkrement házasság is”, mondta a freiburgi érsek. „Úgy gondolom, hogy az elvált újraházasultak kérdésében tovább fogunk lépni – még az én életemben.” Érintettként az érsek Christian Wulff német államfőt hozta fel példának. „Ő az én számomra katolikus, aki éli a hitét és szenved attól a helyzettől, amibe került.” Az érsek a továbbiakban arról beszélt, hogy sokszor elgondolkozik rajta, hogy miért nem megy gyorsabban ennek a problémának a megoldása. Ehhez hozzáfűzte: „Néhányan Rómában rögtön hitehagyást emlegetnek, ha mi itt Németországban valamiről hevesebben vitatkozunk.” A világegyházban a németek különösen „mindenütt ott számítanak, ahol úgy gondolják, hogy pénzre van szükség”. Végül Zollitsch a zöldeket (akiknek legfőbb követelése a homo-házasság és a gyermekek korai szexuális felvilágosítása arról, hogy minden szexuális irányultság azonos értékű) elismerően olyan pártnak nevezte, ahol „sok keresztény otthon érzi magát”. Az érsek a pártnál „újra és újra a keresztény meggyőződéssel való megegyezéseket állapít meg, ami azt mutatja, hogy a zöld pártban egy s más megváltozott megalapításuk óta”. Szerkesztő megjegyzése:      Nemrég kaptam egy levelet, melyben a legújabb osztrák papi kezdeményezésről megjelent magyar cikkel kapcsolatban felvetették, hogy ez a honlap nem számolt be erről a mozgalomról. Az volt a válaszom, hogy elegem van az Egyházban történő szörnyűségekből, melyek mindig csak ugyanazon a témák körül forognak, és már pusztán az olvasásuk is elborzaszt.      Most mégis lefordítottam három ilyen „borzalmat”, mintegy illusztrálandó, hogy hol tart ma az a katolikus egyház, melyről a mi szigetfesztiválunkhoz hasonló világifjúsági találkozó kapcsán napokig csak olyan híreket lehetett olvasni, hogy mennyire élő, mennyire fiatal, mennyire aktív stb. (Itt jegyzem meg, hogyha a Madridban happeningező fiataloknak csak egy része gyakorolná a vallását, akkor a francia statisztika is másképp nézne ki.)      A honlapon arról sem lehetett beszámolót olvasni, hogy Horvátország és a Vatikán között komoly feszültség támadt. Nagyon röviden arról van szó, hogy olasz bencések a 19. században megkaptak egy isztriai tengerparti nagy területet, melyet 1948-ban államosítottak. Nemrégen a horvát kormány a telket visszaadta az egyháznak, de nem az eredeti tulajdonosnak, hanem a helyi horvát egyházmegyének, melynek vezetői az ily módon ölükbe pottyant, igen értékes tengermelletti telek egy részét jó áron rögtön el is adták egy vállalkozónak golfpálya részére.      Az olasz bencések tiltakoztak, és a Vatikán nekik adott igazat. A pápa egy napra felfüggesztette a helyi püspököt hivatalából, arra az időre, amíg képviselője alá nem írta a visszaszolgáltatásról, illetve kárpótlásról szóló megállapodást. Csakhogy a helyi püspök ezt nem fogadta el, és a kormánynál intézkedett, hogy vegyék vissza állami tulajdonba a vitatott telket.      Most ott tart az ügy – és ezért mesélem el egyáltalán ezt a történetet –, hogy a Vatikán a megyéspüspök felfüggesztését fontolgatja, mely hír hallatán az interneten rögtön megjelent az az igen logikus megjegyzés: hogy lám, ha pénzről van szó, mily könnyen képes Róma az engedetlen püspököket megregulázni. Csak ha az igaz hitről és tanításról van szó, akkor tördelik a kezüket, hogy sajnos nem áll módjukban semmit sem tenni.      Mint ahogy a lisszaboni pátriárka esetében sem tettek semmit, és most Zöllitsch érsek esetében sem. A további kommentárt meghagyom a kedves olvasóknak. 2011. szeptember 2.