OBSIDIONIS SZIGETIANAE A Szigeti veszedelem Írta: gróf ZRÍNYI MIKLÓS Részlet az első énekből

1. Én az ki azelőtt iffiu elmével Játszottam szerelemnek édes versével, Küszködtem Viola kegyetlenségével: Mastan immár Mársnak hangassabb versével 2. Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmát Ki meg merte várni, Szulimán haragját, Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját, Az kinek Europa rettegte szablyáját. 3. Musa! te, ki nem rothadó zöld laurusbul Viseled koszorudat, sem gyönge ágbul, Hanem fényes mennyei szent csillagokbul, Van kötve koronád holdbol és szép napbul; 4. Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat, Az ki örökkén volt, s imádod fiadat Ugy, mint Istenedet és nagy monárchádat: Szentséges királyné! hivom irgalmadat. 5. Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt, Arrol, ki fiad szent nevéjért bátran holt, Megvetvén világot, kiben sok java volt; Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt. 6. Engedd meg, hogy neve, mely mast is köztünk él, Bűvüljön jó hire, valahól nap jár-kél, Lássák pogány ebek: az ki Istentől fél, Soha meg nem halhat, hanem örökkén él. 7. Az nagy mindenható az földre tekinte, Egy szembe fordulásbol világot megnézé, De leginkább magyarokat eszben vette, Nem járnak az úton, kit Fia rendelte. 8. Látá az magyarnak állhatatlanságát, Megvetvén az Istent, hogy imádna bálvánt; Csak az, eresztené szájára az zablát, Csak az, engedné meg, tölthetné meg torkát; 9. Hogy ű szent nevének nincsen tiszteleti, Ártatlan Fia vérének böcsületi, Jószágos cselekedetnek nincs keleti, Sem öreg embernek nincsen tiszteleti; 10. De sok feslett erkölcs és nehéz káromlás, Irigység, gyülölség és hamis tanácslás, Fertelmes fajtalanság és rágalmazás, Lopás, ember-ölés és örök tobzódás. 11. Megindúlt ezekért méltán ű haragja, Azért Mihály archangyalt magához hivá, És kemény haragjában igy parancsolá, Ű szentsége előtt archangyal áll vala: 12. "Nézd ama kemény nyaku és kevély sciták Jó magyaroktol mely igen elfajzottak, Szép keresztyén hütöt lábok alá nyomtak, Gyönyörködnek külömb-külömb vallásoknak. 13. Maga te tekints meg körösztyén világot, Nem találsz azok közt, kivel tettem több jót: Kihoztam Scitiábol mely nékik szük vólt, Az én szent lelkem is ű reájok szállott. 14. Scitiábol, azt mondom, kihoztam üket, Miként Egyiptusbul az zsidó népeket, Hatalmas karommal verém nemzeteket, Mindenütt rontám, vesztém ellenségeket. 15. Téjjel-mézzel folyó szép Pannoniában, Megtelepitém üket Magyarországban, És meg is áldám minden állapatjában, Meghallgatám, segitém minden dolgokban; 16. Sőt vitéz szüvel is megáldottam üket, Ugy hogy egy jó magyar tizet mást kergetett, Sohul nem találtak oly nagy ellenséget, Az ki, mint por szél előtt, el nem kerengett. 17. Szentséges lölkömet reájok szállattam, Az körösztyén hütre fiam által hoztam, Szent királyokkal is megajándékoztam, Békességet, tisztességet nekik adtam. 18. De ők ennyi jókért, ah, nehéz mondani! Ah, háládatlanok, és merték elhadni, Nem szégyenlik Isteneket elárulni, Ellenemre minden gonoszban merülni. 19. Ah, bánom, ennyi jót hogy ü vélek töttem, Nem-é viperákat keblemben neveltem? De immár ideje velek esmertetnem: Én vagyok ama nagy bosszuálló Isten. 20. Eredj azért, archangyal, szállj le pokolban, Válassz eggyet az haragos furiákban, És küldjed el aztot szultán Szulimánban, Jutassa magyarokra való haragban. 21. Én pedig töröknek adok oly hatalmat, Hogy elrontja, veszti az rossz magyarokat, Mindaddig töri iga kemény nyakokat, Mig nem esmerik meg: elhagyták urokat. 22. Kiáltnak én hozzám, s nem hallom meg üket, Hanem fogom nevetni nehéz ügyöket: Az ű panaszira nem hajtom fülemet, Ü nyavalyájokra nem tészem szememet. 23. Ez mindaddig lészen, míg bosszút nem állok, Harmad-negyed ízig büntetés lesz rajtok; És ha idején eszben nem veszik magok, Örök átkom, haragom lészen ü rajtok. 24. De ha hozzám térnek, megbánván bünöket, Halálrol életre ismég hozom üket. Jaj, török, néked, haragom vesszejének! Te vagy, de eltörlek, ha ezek megtérnek." 25. Michael archangyal kezde könyörgeni, És az igazakért igen esedezni: "Uram! jámborokat fogod-é rontani?" És az hamissakért fogod-é megverni? 26. De az élő Isten kész lőn megfelelni: "Te akarod-é én tanácsomat tudni, Vagy elröjtött nagy titkaimat vizsgálni? Az mellyeket teneked nem lehet tudni. 27. Ostorom szolgámra nem tiltom, hogy szálljon, Melynek nem kell törődni semmit halálon, Akarom, néki könnyebbségére szálljon, És lelkének hüvösülésére álljon."

Feltéve: 2011. december 15.