Innsbruck/Ausztria Az osztrák köztévé tiroli regionális adása a napokban arról számolt be (mint botrányról), hogy Innsbruck Amras nevű plébániáján az április 23-i, vasárnapi misén egyetlen felnőtt sem járult szentáldozáshoz, miután a plébános az elsőáldozók megáldoztatása előtt azt mondta, hogy „az elváltak, újraházasodtak és azok a hívek, akik nem minden vasárnap mennek templomba” nem méltók a szentáldozásra.      Ezért csak a gyerekek mentek áldozni, a felnőttek „demonstratív módon” ülve maradtak, ahogy erről egy feldühödött anya nevének említése nélkül a televíziónak beszámolt, és aki a továbbiakban a plébános bojkottálásáról beszélt. A plébános a televíziónak megerősítette a misén elhangzott szavait, és azokhoz csak annyit tett hozzá, hogy senkitől sem tagadta meg a szentáldozást. Miként ezt a www.kath.net kinyomozta, a szóban forgó misén szinte kizárólag az elsőáldozók, és ezek rokonai és ismerősei vettek részt. A szokásos istentiszteleti közösség, mintegy 200 hívő, nem volt jelen, hanem egy másik misén vett részt, mivel a kis templom az elsőáldozók rokonaival teljesen megtelt. A plébánia közössége nem örül annak, hogy a televízióban megszólaltatott embereket, mint a plébániai közösség „szóvivőit” mutatták be. Raimund Schreier, a Wilten-i premontrei monostor apátja, melyhez a nevezett plébánia tartozik, hiányzó lelkipásztori szenzibilitásról és okosságról beszélt: „Nagy meggondolatlanság egy ilyen ünnepen ilyesmit csinálni. Ezt megmondtam az illető papnak is.” Az egyháznak akceptálnia kell a másik valóságot, anélkül azonban, hogy a dolgokat egyszerűen menni hagyja, hanem az embereket mindig figyelmeztetni kell. Mindazonáltal hiányzó lelkipásztori tapintat rendőrként fellépni, mondta a televízió-riportban az apát. „Közbelépés sürgős szükségességéről” beszélt az Innsbruck-i egyházmegye püspöki helynöke, Jakob Bürgler. „Tisztázni kell a történteket, melyet én egy már régóta fennálló kérdés kiéleződésének tartok.” Amras plébániáról állandóan jönnek jelentések, miszerint az emberek „elégedetlenek a plébános viselkedésével”, mondta a helynök. (megj.: „Gyönyörű” és sajnos gyakori történet. Csak arra vagyok kíváncsi, hogyha az Úr az idézett apátot és helynököt, no meg a többi klerikust, aki hasonló esetben ugyanígy érvel, majd azon a bizonyos napon megkérdezi, hogy „kinek adtátok meg a tiszteletet, kivel szemben voltatok tapintatosak, velem vagy a hitetlenekkel, az engem megtagadókkal szemben”, akkor azok mit fognak válaszolni?) 2012. május 1.