A hagyományos liturgia és tan iránt elkötelezett katolikusok számára Fidel Castro (86) nem feltétlenül számít az első számú kedvencnek. Mégis igencsak figyelemre méltó, amit P. Lombardi, a Vatikán szóvivője március 28-án, a Summus Pontifex és a nyugdíjas forradalmi vezető között lezajlott félórás beszélgetés tartalmáról beszámolóként előadott. Eszerint: a „Maximo Lider” elsőként annak elmagyarázását kérte, miképp került sor a liturgia megváltoztatására, mely most egészen más, mint az ő fiatalságának idejében. P. Lombardi sajnos semmit nem mondott arról, hogy a pápa mit válaszolt erre a bennünk is újra meg újra felmerülő kérdésre. Ettől függetlenül, az a tény, hogy Castro éppen ezt a kérdést tette fel, mindenképpen igen érdekes – és az is, hogy ezt a vatikáni szóvivő még a nyilvánosság előtt el is mesélte. A kérdésfeltevés körülménye arra enged következtetni, hogy itt nem egy valamikori forradalmár egy másik forradalmár utódjától – mintegy négyszemközt – a tapasztalatok bizalmas kicserélését kérte, hanem, hogy egy öregúr, aki egész életében más dolgokkal volt elfoglalva, valóban tudni akarta, hogy egy világszerte operáló és a kétezer éves történetével végülis igen sikeres szervezet vajon miért vetette alá védjegyeit és Corporate Design-ját egy ennyire forradalmi változásnak? E kérdésével az öreg forradalmár egyenesen a mai, a hittől távol élő keresztlevél-katolikus prototípusaként viselkedett, akik az Egyházról és a hitről csak annyit tudnak, amit fiatal korukban a vasárnapi miséken szemükkel láttak és fülükkel hallottak – és akik egy későbbi, nagyon nem szép napon gorombán szembesültek azzal, hogy ebből a vélt hazából ki lettek űzve. Nem csoda, hogy ezután semmilyük sem maradt, amit gyerekeiknek átörökíthettek volna. (megj.: Fidel Castro-t – így tudni – fiatal korában a jezsuiták nevelték. E tény és a fenti történet tehát újabb bizonyíték Lefebvre érseknek arra a számtalanszor elmondott, sőt elkiáltott aggodalmára, miszerint nincs az az ateista, Egyháztól, Istentől távol levő élet, mely annyira eltávolít a katolikus hittől, és a szent iránti érzéktől, mint a NOM-mal való rendszeres találkozás.      Castro kérdése azt mutatja, hogy ez a véreskezű kommunista volt diktátor ma is többet érez a katolikus lelkületből, mint számos magát hagyományhűnek tartó egyházi személy és templombajáró új-katolikus.) 2012. március 30.