A napokban kerül fel a honlapra P. Reginald Garrigou-Lagrange OP, nagyhírű hittudós értekezése, „A megkezdett örökélet” címmel. P. Reginald Garrigou-Lagrange egyike volt azoknak a katolikus atyáknak, akik nem haladtak a divattal, az igaz katolikus hitet védelmezték. Ma közöltem de Mattei professzor úrral folytatott interjút, melyben az olasz publicista és történész kifejti, hogy a II. Vatikáni Zsinat csak a kitörése volt a már évtizedekkel előbb elindult protestantizálódásnak, vagyis a modernizmusnak.      De Mattei tételének, illetve e modernista szellemiség gyönyörű példányára bukkantam Garrigou-Lagrange atya művének magyar fordításában (amit szándékosan kihagytam az írásból, hiszen nem a hithű író, hanem a már tévelygő fordító gondolatait tükrözi). A kérdéses rész a II. fejezet legvégén található és tökéletes leírása a modernizmusnak. Így szól: »Jegyzet: Így segít minket a hittudomány az evangélium mély értelmének feltárásában; de minél előbbre halad, annál inkább el kell rejtőznie, bizonyos értelemben el kell tűnnie, mint Keresztelő Szent Jánosnak, miután meghirdette az Üdvözítő eljövetelét. Segít minket, hogy megtaláljuk a Szentírásban és a Szenthagyományban foglalt isteni kinyilatkoztatást, s mikor már megtette ezt a szolgálatot, nincs több szava. Szerepe olyan, mint az állványoké a templomépítésnél: csak mikor elveszik az állványokat, akkor bontakozik ki a székesegyház teljes szépségében. A hittudomány még arra is jó, hogy megmutassa a dogmák értelmi megalapozottságát, felépítésük szilárdságát, s a tételek egymáshoz való viszonyát, mintegy az építmény arányait. Miután mindezt megsejtette velünk, a hittudomány elhalványul a természetfeletti szemlélődés fényében. Ez utóbbi a Szentlélek ajándékaitól megvilágított hitből ered, szeretetteljes, átható, gyönyörködő hitből.      A hittudománynak és szemlélődésnek e viszonya áll a mi tárgyunkra is, a legnagyobb életkérdésnek, Isten benső életének területén.« Az idézett szöveg, illetve a mögötte árulkodó új-hit, újabb bizonyíték arra, hogy a legnemesebb, legigazabb anyag sem jó semmire, ha az olvasó szándéka nem tiszta: Vagyis Garrigou-Lagrange szentekre alapozott tanításai sem teremnek gyümölcsöt, még annál sem, aki a legintenzívebben foglalkozik vele, jelen esetben a fordítónál, ha előbb „NEM ISMERIK EL TÖKÉLETLENSÉGÜKET”, azaz, ha előbb nem ismerik fel, hogy rossz úton járnak, és vissza nem térnek a kiindulóponthoz, hogy onnan a jó irányba tudjanak ismét haladni.      Ez olyan, mintha valaki felszólításra sem hajlandó kijönni a disznóólból, hanem azt kiabálja, hogy oda dobják be neki a tiszta ruhát, hogy felöltözhessen. Ilyenkor senki nem csodálkozik, ha a legpatyolattisztább fehér ruha is pillanatokon belül mocskos lesz a viselőjén. 2012. január 20.