1. „Ezt a leckét nem fogod elfelejteni” Ezt a történetet egy zsidókról szóló filmben hallottam: Egy zsidó apa 4 éves kisfiát neveli. Megparancsolja neki, hogy ugorjon le a második lépcsőfokról, ne féljen, mert ő elkapja. A gyerek leugrik. Az apa most azt mondja, hogy ugorjon le a következő lépcsőfokról, majd így tovább és tovább. A kisfiú engedelmeskedik, és minél magasabbról kell ugrania, annál inkább, hiszen a tény, hogy édesapja mindig elkapja, növeli benne a bizalmat. Amikor a legmagasabb lépcsőfokról ugrik le, apja félre áll, és hagyja, hogy a gyereke jól megüsse magát. Aztán így szól hozzá: „Ezt a leckét nem fogod elfelejteni.” El nem tudom képzelni, mit akar ez a történet példázni. De azt tudom, hogy a lehető legkeresztényietlenebb tanítás, amit valaha hallottam. Hiszen a keresztény nem valamit hisz, hanem VALAKINEK hisz és VALAKIBEN bízik. Ez a keresztény tanítás, lelkület lényege. És ennek következtében a bizalommal való visszaélés az egyik legnagyobb bűn. 2. A „vallásszabadság” újdogma egyenes következménye Már csak pár nap és kiderül, hogy mi lesz azokkal a katolikusokkal, akik nem fogadják el a vallásszabadság és az ökumenizmus újdogmákat: végleg kiközösítik őket vagy sem? Pár nappal ezelőtt egy tévéadásban egy politikus azt mondta, hogy nem helyénvaló, hogy az egyházak privilégiumokat élveznek. Hűha, gondoltam magamban, mekkora pogány az illető. Aztán rájöttem, hogy amit mond, az a lehető leglogikusabb, következésképpen a legnormálisabb következménye a vallásszabadság újdogmának. [E kifejezés kapcsán lásd Williamson püspök úr „Újegyház, újboldogok” című kommentárját.] Ugyanis, ha nem csak egyetlen egyház létezik, hanem több is, akkor ez magában foglalja, hogy igazságból is több van. Ha viszont ez így van, akkor mitől lenne egy vallás kiemelt fontosságú, következésképpen, milyen jogon jár neki bármilyen előny az állam részéről?      Ha nincs igazság, akkor nincs olyan vallás, ami az egyedül igaz, de akkor nincs ilyen egyház sem. Ha viszont nincs, akkor nincs semmi, ami megszabhatja az egyházak számát. És ha nincs igazság, akkor mindenki a maga ízlése szerint dönti el, hogy ő mit tart magának igaznak.      És akkor értékrend sincs és jog sincs, és valójában ok sem, hogy valakit valamiért felelősségre vonjanak. És ezzel el is jutottunk mai világunkhoz, ahol az erőszak napról napra erősödni fog, miközben az illetékesek kezüket tárják, és azt mondják, nem értik az egészet. És ki kezdte ezt a nagy vallásszabadságot? A katolikus Egyház! Bármennyire is fájdalmas egy katolikus számára az iszlám előretörése, valójában ők az egyetlenek, akik „normálisan” viselkednek. Amikor Szaúd-Arábiából kitiltják a keresztet és minden nyilvános keresztény cselekedetet, csak azt teszik, amit a józan ész parancsol nekik, akik Allahban hisznek: ha Allah az egyetlen, akkor az iszlám az egyetlen vallás, és akkor minden más vallás hazugságot tanít, ezért káros a társadalomra. Ráadásul minden más vallás nyilvános kultuszának engedélyezése szentségtörés, istengyalázás. Ahogy egy hithű katolikus számára minden nem-katolikus vallás kultuszának nyilvános engedélyezése szentségtörés, mely azon kívül, hogy Istent gyalázza egyúttal a tökéletes erkölcsi összeomlást hozza magával. 2012. április 9.