2011. január 26-án példaszerű intézkedésekről számoltunk be Hollandiából. Néhány példát soroltunk fel, melyekben holland püspökök az utóbbi időben több ízben is világos intézkedéseket foganatosítottak papok és más egyházi dolgozókkal szemben, akik provokatív módon megsértették az egyházi jogot és fegyelmet. (Például felfüggesztettek egy papot, aki konkubinátusban élt, egy másikat kiközösítettek, aki többek között tagja egy olyan szektának, mely tagadja a pápa csalatkozhatatlanságát és a nők pappá szentelését sürgeti stb.) Ma tudomásunkra jutott egy csomó háttér-információ, mely érthetővé teszi, hogyan találtak vissza a holland püspökök egy olyan szigorúsághoz, melyről évtizedeken keresztül nem akartak tudomást venni. Megtudtuk, hogy a víz már nem a nyakukig ér – hanem azon van, hogy már a fejük felett csapjon össze. A [Németországhoz képest] viszonylag kicsi Hollandiában – az országnak 17 millió lakosa van – az elmúlt években úgy paphiány, mint hívőhiány miatt évente kereken 100 templomot zártak be, sokukat lerombolták, másokat profanizáltak, néhányból mecsetet csináltak. 15 évvel ezelőtt e kicsi és erősen protestáns jellegű országban még 1600 kolostor és konvent létezett, persze erősen túlöregedett tagokkal. Ez a szám időközben a szerzetesek és szerzetesnővérek halálával 160-ra csökkent, és ebből a maradékból is, a tagok életkorát figyelembe véve, csak kb. 10 számít életképesnek.      Nagyonis logikus történés, ha meggondoljuk, hogy a holland domonkosok a (belga-flamand) domonkos és zsinati teológus, Schillebeeckx utódaiként még 2007-ben is a felszentelt papság eltörlését szorgalmazó felhívást hoztak nyilvánosságra! „A szükség megtanít imádkozni” – és úgy látszik arra is megtanít, legalább is a holland püspököket, hogy az egyházjog értékét újra felfedezzék. Ha a Hollandiából származó számokat más országokéval összehasonlítjuk, elég pontosan ki lehet számolni, mikor jönnek más országok püspökei is ugyanerre az eredményre. 2012. február 21.