A Vatikán és Róma pápai bazilikáiban az oltáron a jövőben egy álló feszületet kell felállítani, melynek korpusza a celebráló pap felé néz. Ezt követeli egy új szabályozás. Ennek a gyakorlatnak valójában magától értetődőnek kell lennie, írja P. Stefan Heid a „Homiletic and pastoral Review” nevű amerikai újságban. Ugyanakkor az elmúlt években a keresztek eltűntek, hogy a „tévébarát” liturgiát, különösen a pápai miséken, ne zavarják. „A keresztnek zavarnia kell”, emlékeztet Heid páter. A kereszt úgy az üdv, mint a liturgikus cselekmény kristallizációs pontja, folytatta. Ha a pap az oltárnál áll, akkor folyamatosan imádkozik. Ez azokban az imatartásokban is megnyilvánul, melyet a pap az oltárnál felvesz. Az ima minden kérése, minden dicsőítése Jézus Krisztuson keresztül jut el Istenhez. Egy kereszt, mely jól láthatóan áll az oltáron, a papot és a híveket erre a tényre emlékezteti, írja Heid páter. Az ima Istennel folytatott beszélgetés, írja tovább. Udvariatlanság lenne nem arra nézni, akivel beszélünk. A teremtés rendjében Isten „fent” van a mennyben, és a föld „lent”. Ezért illő, hogy a tekintetünket felemeljük, felfelé irányítsuk, ha imádkozunk. A szentmise rubrikáiban ez az első helyen kifejezetten ki van emelve. Az átváltoztatásnál ez áll: „Ő (a pap) felemeli a szemeit.” Ha ezt teszi, akkor ebből logikusan az következik, hogy a keresztre tekint. 2012. február 1.