A játék művészete abból áll, hogy a játékos leplezi, amit ténylegesen akar, és azt színleli, amit nem akar. A cél világos. Az emberiség sátánosítása a naturalizálása által. A sátánosítás három szakaszban történik. Az első szakasz az Istentől való elszakadás az alkalmi bűn által. A második szakasz a gonosz radikálissá válása az Istentől való tudatos és krónikus elfordulás által. A harmadik szakasz az Istennel szembeni formális lázadás a nyílt anti-kereszténység által. Az első szakasz tehát a gyengeségé, a második a rosszaságé, a harmadik a gonoszságé. Az eredmény az ördöggé vált ember. A sátánosított ember.

Sátán a történelemben első alkalommal a kígyó alakjában jelenik meg. „De a kígyó ravaszabb vala a föld minden állatainál, melyeket az Úr Isten alkotott vala.” (Ter 3,1) Sátán végső célját a kígyó alakjában rejti el a csalóka frázis mögött. Mi a frázis? A fél-igaz és a fél-hazugság. Az ördög ősszüleinkhez az Istennel való hasonlatosságról, a szem kinyílásáról, a halhatatlanságról beszélt. Ezek igazságok, de egyúttal tévtanok is. Aszerint, hogy hogyan értelmezzük őket.
     A frázis célja nem a hamis és nem az igaz. A cél egyes egyedül a hamis. Az igaz az ördögnek csak eszköz valódi célja eléréséhez. Taktika. Elködösítő manőver. Csali a horog leplezéséhez és láthatatlanná tételéhez.

Ez az indirekt módszer a történelem folyamán mindig kiválóan bevált. Ez minden tévtan és forradalom módszere. Amikor Sátán a sötétséget akarja szétárasztani, akkor a világosság angyalának köntösébe burkolja magát. Amikor egy zsarnokságot győzelemre akar segíteni, a szabadság zászlaját bontja ki. Amikor meg akarja mérgezni az emberiséget, akkor valamilyen gyümölcsöt ad, mely látványra gyönyörű és ízre édes.
     Így jött a pogány humanizmus a világba, így a vallási racionalizmus, így a kommunizmus, újabban így a bolsevizmus és az extrém nacionalizmus. Mindig ugyanaz a történet a csábító almáról, melyben a halál lakik, hízelgő kígyóról és naiv hitű, hiszékeny emberről, aki nem tud különbséget tenni a csali és horog között, a kenyér és méreg, az igazság és hazugság között.

Sátán a természet mögött bújik meg. Az ördög nem ugyanazzal a módszerrel dolgoz meg mindenkit, hanem mint kitűnő pszichológus és pedagógus, alkalmazkodik az egyes ember képességeihez és hajlamaihoz. Mindenkit egyénre szabottan támad meg, és ebben van az ereje. Megkísérteni, Aquinói Szent Tamás szerint első sorban annyit jelent, mint kikémlelni. A kísértő igyekezete tehát először arra irányul, hogy megállapítsa, mi és mit akar és mit tud a kiszemelt személy. Ezután az adott lehetőségekkel és valószínűségekkel, és számolva az ellenállásokkal és gyengeségekkel, a támadást ezek szerint tervezi meg és indítja el.

A bukott ember természete mögötti bújócskajáték az ördög számára azt a nagy előnyt jelenti, hogy a bűnt mint természetest, mint a gyakorlati élet elkerülhetetlen szükségességét tudja beállítani. Olyan valamit, aminek lennie kell. És a másik oldalon az Evangélium törvényei szerint való életet mint az oktalant és lehetetlent, és ezért a nem praktikust és nem normálist, az életidegent és korszerűtlent. Sátán mindig mint a nagy realista jelenik meg. És Krisztus mint az életidegen idealista.

Sátán az emberek mögé bújik. Az ember nincs egyedül a világban, mint társadalmi lény népéhez és munkaközösségéhez van kötve. Szellemileg és erkölcsileg, politikailag és gazdaságilag csak a másokkal való közösségben létezhet. Ezért függő. Ez a függőség erősíthet, de gyengíthet is. Az ember valóságos csordaállattá is válhat. A tömeg akarattalan rabszolgájává.
     A szociális függőségi viszonyok talán soha nem voltak olyan erősek, mint a szervezetek és a sajtó, a pártok és a diktatúra mai korában. Ezt a tényt használja ki az ördög. Semmi nincs jobban kiszolgáltatva a hatásának, mint az elszemélytelenített ember. Semmi más nem könnyíti meg annyira az emberek egyre erősödő sátánizálódását, mint a világ- és korszellem eme mérhetetlenségig növekvő hatalma.

A szexualitás területén ez egészen különös módon mutatkozik meg. Az ördög az asszony mögött bújik meg, illetve a férfi mögött. A férfi vonzódása a nőhöz és a nő vonzódása a férfihoz Istentől elrendelt dolog. Csak az ő kölcsönös egymásra-találásukban és birtoklásukban képes az emberi nem a feladatát hiánytalanul elvégezni. Csakhogy a férfinak az asszonytól és az asszonynak a férfitól való ezen kölcsönös függősége a szenvedély befolyása alatt olyan mértéket tud elérni, hogy a férfi az asszonyi és keresztény emberi méltóság és az asszony a férfiúi személyiség ellensége lesz. Az ördög ezt használja ki. Az ördög szívesen használja a nőt a férfi, és a férfit a nő elsátánosításához. A szexualitás sátánizálódásával azonban az ördög uralja az emberiség jövőjét.

Sátán módszerével Krisztus módszerét kell szembeállítani. A naturalizmus módszerével szemben a kereszt módszerét. Az önkénnyel szemben Isten szavát és törvényét. Így lép Jézus a pusztában a kísértő elé. Mivel minden gonosz lényegében naturalizmus – csak önmagának élő, önmaga mindent tudó, önmaga mindent birtokló, vagyis gőg, kapzsiság és élvezetvágy –, Sátán Krisztust fokozatosan a szenzualizmus, a materializmus és az intellektualizmus által kísérti meg. Ez a három lépcsőfok a sátánizmushoz. Annak az embernek, aki minden, mert mindent tud, mindent birtokol és mindent élvez, nincs szüksége Istenre.

A sátánizmusnak a kereszténység általi leküzdése a világban ezért Jézus példája nyomán mindig háromszoros úton mehet csak végbe. A minden-önmaga-lenni-akarni leküzdése az alázat szellemisége által. A mindent-maga-birtokolni-akarni leküzdése a szegénység szellemisége által. A mindent-maga-élvezni-akaró leküzdése a vezeklés szellemisége által. Ebből áll minden aszkézis, minden tökéletességre való törekvés. Csak ezen anti-sátáni, keresztény aszkézis által jut el az ember az igazi mint-Isten-lennihez Krisztusban. Az Istenből levéshez, az Istenből levő üdvösséghez. E két módszer között, az ördögi és a keresztény között kell minden embernek választania.

Krisztus előttünk ment. Imádkozva és böjtölve győzte le Sátánt. Isten birodalmában más taktika működik, mint a katonai hadszíntereken. Ez utóbbiról egy modern stratéga ezt mondta: két hadsereg közül az fog győzni, mely a legjobban evett. Itt ez fordítva így hangzik: az fog győzni, aki a legjobban képes Krisztussal a világot legyűrni imával és áldozattal.
     Manapság sokat beszélnek a fiatalságnak a sport és gimnasztika általi megedzéséről. De ez ne tévesszen meg senkit. Nem a sportoló fiatalság lesz ezen a gyakorlótéren az erősebb, hanem a kezét tördelő és áldozatot hozó.
     A böjtöléshez és az imádkozáshoz az éberségnek kell társulnia. A sátáni gonosz általában nem egész Isten-ellenességével, rondaságával és veszélyességével lép be a világba. Rendszerint először csak csírájában jelenik meg, mint egy kis vetőmag a magvetőtől észrevétlenül a földbe dobottan. A legtöbb keresztény a pokol tév- és hazugság-vetésével csukott szemekkel áll szembe. Az alvó Egyház tanítványai a világgal és az ördöggel szembeni felfoghatatlan jóindulatban és ártalmatlanságban szenvednek.

Valószínűleg még soha nem volt olyan kor, amelyben Isten olyan könnyűvé tette a Sátán módszerének a kiismerését, mint a mai. Még a vakoknak is látóvá kellene lenniük. Úgy tűnik, hogy a modern tévedés fája, ahogy Donoso Cortes egyszer mondta, elérte gondviselésszerű érettségét. A kifejlett tiltott fa gyümölcsei ma napnál világosabbak. „Minden tévedés konfliktussá válik, minden tévtan forradalommá, minden gőgös tagadás óriási katasztrófává.” Mi az aratás korában élünk. Az aratók suhintanak már a sarlójukkal.

Feltéve: 2012. március 15.