Martin Mosebach író az istenkáromlások megbüntetéséért szállt síkra
(forrás: www.kath.net – 2012. június 19.)

Az istenkáromlást a művészetben és a nyilvánosságra hozott véleményben büntetni kell, ezért szállt síkra az egyik legtekintélyesebb német író, Martin Mosebach („A formanélküliség eretneksége” című könyv szerzője). Egy, a Berliner Zeitung által megjelentetett cikkben a legjelentősebb német irodalmi díj tulajdonosa, Mosebach arra mutat rá, hogy az ország alaptörvénye keresztény alapokon nyugszik. Ezért a német államnak eredendő érdekében áll, hogy védje a keresztény vallást: „Innen ered az államnak az a kötelessége, hogy azt az Istent, akinek parancsaira erkölcsi rendjét fel akarja építeni, megvédje azoktól a gyalázkodásoktól, melyek ettől az erkölcsi rendtől tartósan megvonják a tiszteletet.”
     A katolikus Mosebach sajnálja, hogy ma a többség elfogadja azt a véleményt, hogy a keresztényeknek hitük megsértését zokszó nélkül kell eltűrniük. Persze, nem is jön tőlük semmilyen tiltakozás. „A püspökök zavartan elnéznek, ha blaszfémiáról van szó, csak azért nem akarnak róla tudomást venni, hogy ne kelljen állást foglalniuk.”

De amióta erős muzulmán kisebbség él Németországban, megint felvetődött ez a téma. „A bevándorlás és integráció támogatói váratlanul a német politikai pártokban olyan emberekkel konfrontálódnak, akik a blaszfémia tárgyában nem ismernek tréfát.” Ezért látja az író és jogász előre, hogy „a blaszfémia büntetőjogi kezelése” újra jelentőséget fog nyerni.

Ma az istenkáromlás, hacsak nem Mohamed prófétáról van szó, semmilyen rizikót nem rejt magában. „Ebben az összefüggésben nem akarom eltitkolni, hogy nem vagyok képes felháborodni, ha a hitükben megsértett mohamedánok az istenkáromló művészeknek – ha így akarjuk őket nevezni – nagy ijedtséget okoznak.”
     Bár a művész szabadságát nem lehet korlátozni, de a művésznek ezzel a szabadsággal nem lehet könnyelműen bánni. „Munkája közben fel kell tennie magának a kérdést: Ez az istengyalázó passzus, ez az istengyalázó elem valóban annyira szükséges, valóban nélkülözhetetlen része a művemnek – vagy csak cikornya, hangulat vagy neveletlenség?”

2012. június 24.


vissza

a HÍREK oldalra                              a KEZDŐLAPRA