Az Egyház megújulása érdekében „az Egyház igazi liturgiájához, mely kétezer éves történelmében folyamatosan alakult ki”, való fokonkénti visszatérés mellett foglalt állást a Liturgikus és a Szentségek Kongregációjának egykori titkára, Albert Malcolm Ranjith bíboros, Colombo érseke az Una Voce International kongresszusának résztvevőihez írott köszöntő levelében. Az Una Voce laikus mozgalom 1964-ben alakult, hogy a liturgia reformja ellen és a hagyományos miserítus megtartása mellett álljon ki. Jelenleg a mozgalom mintegy 900 híve mindenekelőtt a régi római rítus támogatását szorgalmazza. A levél szövege: Először is hálámat szeretném kifejezni Önöknek azért a buzgalomért és lelkesedésért, mellyel Önök az Egyház igazi liturgikus hagyományának visszaállításáért folytatott küzdelmet segítik. Miként tudják, az istentisztelet az, ami a hitet és ennek hősi megvalósítását az életben növeli. Ez az az eszköz, mellyel az emberek a transzcendentális és az öröklét síkjára emeltetnek: ez az Isten és ember közötti mély találkozás helye. Ezen okból a liturgia soha nem lehet valami olyan, amit az ember kreál. Ha Istent úgy tiszteljük, ahogy mi akarjuk és ennek szabályait mi magunk határozzuk meg, akkor azt reszkírozzuk, hogy Áron arany borjúját állítjuk fel ismét. Mindig ragaszkodnunk kell azon az istentiszteleten való részvételhez, melyen maga Isten cselekszik, különben azt kockáztatjuk, hogy bálványimádást hajtunk végre. A liturgikus szimbolika segít nekünk, hogy az emberin át Istenhez emelkedjünk. Eközben az az én szilárd meggyőződésem, hogy a Vetus Ordo ( = hagyományos, bevált) fejezi ki a liturgiában a legnagyobb mértékben és a leginkább helyes módon ezt az Istennel való találkozáshoz való misztikus és transzcendentális meghívást. Ezért számunkra eljött annak az ideje, hogy ne csak az új liturgia tartalmát újítsuk radikális változtatások által, hanem egyre jobban a Vetus Ordo-hoz való visszatérést támogassuk, mint az Egyház valódi megújulásának útját, amire az Egyház atyjai, akik a II. Vatikáni Zsinaton részt vettek, annyira vágytak. A szent liturgiáról szóló zsinati konstitúció, a Sacrosanctum Concilium figyelmes olvasása azt mutatja, hogy azok az elsietett változtatások, melyeket később a liturgiába bevezettek, soha nem a zsinati atyák szellemét tükrözték. Ezért eljött az idő számunkra, hogy bátrak legyünk a reform igazi reformja és az Egyház igazi liturgiájához – mely kétezer éves történelmében folyamatosan alakult ki – való visszatérésért végzett munkában. Kívánom és imádkozom érte, hogy ez megtörténjen. Isten áldja sikerrel az Önök igyekezetét +Malcolm Ranjith bíboros Colombo érseke 2011. augusztus 24. Feltéve: 2012. január 3.