Szíriában a keresztények a radikális iszlám csoportok céltáblájává váltak – erről számolt be a vatikáni missziós sajtóügynökség, a „Fides” szíriai menekültekre és a libanoni caritasra hivatkozva. A libanoni segélyszervezet szerint még mindig sok megijedt keresztény és a közigazgatásban dolgozó szíriai menekül a szomszédos országba.      A keresztények állandó nyomásnak vannak kitéve. Azzal fenyegetik őket, hogyha nem csatlakoznak az ellenzékhez és fiaikat nem küldik harcba, diszkriminálják őket és erőszakot alkalmaznak velük szemben. Paolo Dall'Oglio jezsuita, aki 1975 óta élt Szíriában, és aki egy kolostort a keresztény-iszlám kapcsolatok központjává alakított át, és akinek most el kellett hagynia Szíriát, azt nyilatkozta, hogy sajnos az ellenzéki mozgalomnak nem sikerült eredeti békés karakterét megőrizni. Az eredmény Szíria növekvő „balkanizálódása”, és a közélet az egymással szembenálló fegyveres szélsőségesek harcterévé változott. Dall'Oglio páter még május végén is békemisszión volt Qusayr városában, ahol böjtölni és imádkozni akart a békéért, és az erőszakmentességről akart tanússágot tenni a fegyveres konfliktus közepén. Qusayr városnak eredetileg 10 ezer görög-katolikus lakosa volt, akik 15 ezer sunnita muzulmánnal éltek együtt.      Az elmúlt hónapokban a legtöbb kereszténynek el kellett hagynia a várost, mert ki voltak téve az iszlám milícia állandó zaklatásának. A keresztény lakosságot minden nap emberrablásokkal és bosszúhadjáratokkal kínozták. Dall'Oglio jezsuita páter azt nyilatkozta a vatikáni sajtószolgálatnak, hogy azért választotta Qusayr várost békemissziójának színhelyéül, mert jelenlétével meg akarta próbálni áthidalni a különböző vallások között keletkezett szembenállást. „Beszéltem olyan keresztény családokkal, akiknek a hozzátartozóját elhurcolták. És arra törekedtem, hogy a városban keletkezett szakadást az ima és a dialógus által át lehessen hidalni.”      A jezsuitának valóban sikerült három elrabolt keresztény kiszabadítani. De alig hagyta el a várost, azonnal megöltek egy másik keresztényt, aki élelmiszert akart a családjának vásárolni. A keresztények kivándorlása akkor kezdődött, amikor a városban iszlám szélsőségesek vették át a hatalmat, akik a keresztényeknek ultimátumot nyújtottak be. Ebben azt követelték tőlük, hogy térjenek át az iszlám vallásra, vagy ha nem, akkor bele kell törődniük, hogy másodrangú polgárokként („Dhimmi” = „védelemre szoruló”) kezeljék őket. Az ilyen másodrangú polgároknak az iszlám rend szerint például helyet kell adniuk az utcán a mohamedánoknak. Két katolikus pap, akiknek az elmúlt napokban kellett elmenekülniük Qusayr városból, megerősítették az ultimátum létét, melyet beszámolójuk szerint a mecsetek minaretjeiből hirdettek ki. A két pap számos keresztény családdal együtt menekült ki a városból. A helyzet elviselhetetlen és a környéken „tökéletes illegalitás” uralkodik, mondták. Ugyanerre a sorsra juthat nemsokára a Qusayr körül levő kis falvakban élő mintegy 10 ezer keresztény. [megj.: Mindez az egész nyugati világ szeme láttára történik a Szíriában élő keresztényekkel, ráadásul úgy, hogy a nyugatiak mind az iszlám szélsőségeseket támogatják, akiket az arab világból jövő olaj-milliárdokkal fegyvereznek, anélkül, hogy a hírekben egyetlen szót is vesztegetnének a keresztény őslakosság szenvedéseire.] Feltéve: 2012. június 19.