Egy újabb év múlt el anélkül, hogy a menny leszakadt volna. Hogy le fog szakadni, azt persze már évtizedek óta mondogatom – például Franciaországban egy kis csoportnak. E kijelentésemre a csoport tagjai közül az FSSPX egyik papja – aki Ecône-i szeminarista volt, amikor én az 1970-es és a korai 1980-as években professzorként működtem ott – így szólalt meg: „Nem mondta Ön már 25 évvel ezelőtt ugyanezt?” De kérdését mosollyal kísérte, talán azért, mert úgy vélte, hogy szavaim egy nap tényleg beigazolódnak. A 2012-es év lesz tehát az, melyben a menny leszakad? Számos világi elemző véli úgy, hogy igencsak előfordulhat, hogy a következő év lesz az, melyben a világgazdaság összeomlik. Az biztos, hogy nem lehet többé akkora adósságokat csinálni, mint amilyeneket az elmúlt évtizedekben felhalmoztak. Például az állami szociális segélyekre való igény sok nyugati demokráciában egyenesen elviselhetetlen költségvetési teherré vált. Ugyanakkor a demokratikus politikus már definíciójánál fogva sincs abban a helyzetben, hogy megfelelő intézkedéseket meghozza, melyek pénzpolitikailag nélkülözhetetlenek, hiszen ha azt akarja, hogy újraválasszák, akkor nem nyúlhat a szociális kiadásokhoz. Értelemszerűen azt mondják, hogy egy demokrácia csak addig funkcionálhat, amíg az emberek nem értik, hogy az államkassza a sajátjuk. Ezek után valóban 2012 az az év, melyben a nyugati demokráciák végülis összeomlanak? Talán, de talán mégsem. Manapság sok ember megsejtette már az előttünk álló katasztrófát. Általános vélemény, hogy a szerencsétlenség nem várat még egyszer 30 évet magára. Mindazonáltal, ezt már régóta mondjuk. Az emberek talán annyira megittasodtak a liberalizmustól, hogy még egy állandóan növekvő adag újabb és újabb zűrzavar sem nyugtalanítja őket? A régi szólás mégis igaz: Isten malmai lassan, de nagyon pontosan őrölnek.      Másképp kifejezve: Isten minden számláját ki kell fizetni egyszer. A leszámolásnak ez a napja jönni fog, és akkor sokkal többről lesz szó, mint csupán szociális segély-követelésekről. Ez a leszámolás ebben az évben, a következőben, valamikor vagy soha nem jön? Biztosan nem soha. Isten által akart időben jön el, ezért az évszám viszonylag érdektelen. Ahogy Hamlet mondta (5. felvonás, 2. jelenet): A veréb pusztulását is külön gondviselés irányítja. Ha most történik, akkor nem a jövőben, ha nem a jövőben, akkor most, és ha most sem, akkor valamikor a jövőben. Készenlétben lenni ez minden. – Létezik Gondviselés. Létezik Isten, és az Általa kiválasztott helyes időpont a legjobb időpont. Ahogy a német szólás mondja: „Isten ideje a legeslegjobb idő.” Legtöbbünktől Isten nem vár el azonnali teendőket, hogy az Egyházat és a világot a megsemmisülésbe tartó útjukon feltartoztassuk. Fogadok, hogy e világ számos nyilvános vezetője privát tehetetlennek érzi magát, hogy bármit is tegyen. És azon is tűnődöm, hogy maguk a titkos, a világuralomért mindenre képes világot uralók tényleg mindig olyan biztosak, hogy játszmájukat biztos kézben tartják? „Csak én tudok nektek most már segíteni”, mondta Isten Anyja. Amit Isten tőlünk követel, az az, hogy kegyelmében éljünk és bízzunk Benne. Amikor az összeomlás jön – akár 2012-ben, akár később –, emberi szemszögből bizonyára nagyon kellemetlen lesz. Mindazonáltal Isten szemszögéből az Ő fenyítései az irgalmasság aktusai. Szent Pál a Példabeszédekből idéz (3,11-12): „Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostorozza minden fiát, akit befogad.” És Szent Pál így folytatja: „A fenyítések közt is maradjatok állhatatosak. Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene? Ha fenyítés nélkül maradtok, amiben pedig mindenki részesül, akkor fattyak vagytok, nem fiak.” (Zsid 12,7-8) A katolikus készenlétben lenni, ez minden. Boldog új évet! Kyrie eleison Feltéve: 2012. január 8.