Excellenciás Úr, kérem, sugározzon egy kicsit több vidámságot kommentárjai által! Isten létezik. Isten mindenható, mindentudó, mindig igazságos, és irgalmassága is határtalan. E világ minden történésének gyeplőjét tökéletesen a kezében tartja. Se az ördög, se emberi kiszolgálói – beleértve a ma világot uraló gonosztevőket – egyetlen kis ujjukat sem tudják meggörbíteni Isten engedélye nélkül. Ördögi tervüknek minden pici részletét ismeri, és mindegyiket saját gondviselésének valóra váltása érdekében használja fel. De akkor hogyan engedhet meg Isten ennyi gonoszságot a világban? Mert Isten egyfelől soha nem akarja a gonoszat, másfelől azonban megengedi, hogy belőle nagyobb jót hozzon létre. Számos prófécia utal arra, hogy az emberiség mai romlásából holnap már a katolikus Egyház dicsősége jön létre. Például a Fatimai Szűzanya ezt mondta: „A végén Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni.” Ma azt éljük át, ahogy Isten az ellenségeit Egyháza megtisztítására használja fel. De nem találhatott volna Isten egy kellemesebb utat Egyháza megtisztítására, mint hogy nekünk el kelljen szenvednünk mai környezetünk egyenesen felfoghatatlan romlottságát? Ha ez egyedül Istentől függne, akkor minden bizonnyal találhatott volna más utat. Mindazonáltal, ha ön és én mindent tudnánk, amit Isten tud – ez természetesen, dőre gondolat! –, és ha ön és én ezen felül minden ember Istentől kapott szabad akaratát tiszteletben tartanánk – amit Isten tiszteletben tart –, akkor ön és én Isten eljárásának módját a legnagyobb valószínűséggel a legjobbnak ismernénk fel. Kérem, pontosan mi köze az ember szabad akaratának ehhez az egész kérdéshez? Isten nem akarja, hogy robotok vagy tisztán oktalan állatok részt kapjanak az Ő boldogságából. Nos, még maga a Mindenható sem ajándékozhat teremtményeinek megszolgált boldogságot, ha ezek képtelenek azt megszolgálni. Mert ez ellentmondás lenne, és az Ő hatalma ugyan minden létező fölé kiterjed, de a nem-létezők fölé nem, mint például az ellentmondásos dolgok. Ha tehát Isten teremtményeinek a boldogságot legalább egy bizonyos pontig meg kell tudni szolgálni, akkor meg kell kapják a szabad akaratot. De hogy ez az akarat valóságos legyen, képesnek kell lennie Isten akaratának ellenkezőjét választani. És ha tehát ez a szabad akarat még a gonoszat is választhatja, akkor ez többé-kevésbé gyakran így is fog történni. De hát ön azt mondja, hogy az igazi Egyház ragaszkodik Urunk tanításához, mely szerint a mennybe vezető út szűk és csak kevesen mennek rajta (Mt 7,14). Hogyan érheti meg Isten fáradtsága, például manapság emberek tömegeit teremteni, amikor közülük csak relatív kevesen jutnak a mennybe? A fizetendő ár – hogy tehát olyan sok lélek a pokol borzalmaiban végzi – nem túl magas, ha csak relatív kevés ember jut a mennybe? Isten számára a minőség és nem a mennyiség számít. Hogy már 10 férfi megmenthette volna Szodomát Isten haragja elől (Ter 18,32) bizonyítja, milyen nagy értéket tulajdonít Isten egyetlen léleknek, aki viszonozza szeretetét – összehasonlítva a lelkek nagy számával, akik saját döntésükből visszautasítják szeretetét. „Egyedül teérted is elszenvedtem volna minden szenvedést”, mondta Urunk egy áldott léleknek – és ugyanezt mondaná minden léleknek. Azt akarja ezzel mondani, hogy ha a világ bajjal és kínnal tölt el engem, és én annál erősebben Istenbe kapaszkodom, Ő ezt nekem és az enyéimnek a javára írja? Akkor szinte azt kívánhatom, hogy az egész világ még rosszabb legyen! Most kezdi el érteni az egészet. Kyrie eleison Feltéve: 2012. március 6.